I. rész - Az emberi méltóság védelmében - Egy Mindenkiért, Mindenki EGYÉRT

 

         Behatárolt földi létünk során egy pillanatig sem szabad cselekedeteinkben elfelejtenünk azt, hogy  miért is vagyunk a világon?     - Azért, hogy az általunk, velünk jobb legyen, mint nélkülünk!

Indítékom a könyv keletkezéséhez

1956 október 24.
Ezen a napon tettem le névjegyemet  13 évesen minden önkényuralom ellen:
Orosz Ferenc újpesti, lakóházi barátommal egy Csepel teherautóra felkéredzkedve beautóstoppoztunk a Sztálin-térre. A szobor talapzatához még az előző nap odaállított létrán felmásztunk a szoborcsonkhoz, majd a magunkkal hozott rongyba csavart fűrészlappal kivágtam egy bronzdarabot belőle. Ezt aztán hazamenvén megfeleztük egymással. Ez az akció lett sok évtizedes barátságunk megpecsételése, amely a 90-es évek közepéig, a haláláig tartott (talapzatot lásd: Foto/Fortepan). 

Figyelem-éberség! Az igazi, normatív demokráciára való törekvésünk destruktív szellemiségi alternatívája, a diktatúra, minden társadalomban, ahol a társadalmi szabadság-téjékozódási alapérték értékformája társadalomszerződésileg a szabadossággal szemben rögzítetlen, továbbra is mindenkor kísért! S kézenfekvőbb ismétlődő alkalmazása visszalopakodhat.

Ezért tanulj, hogy taníthass!    

Popovits János (1972 -tôl Münchenben) 

                                                          _______________________________________

Történelmi rozsdatemetô helyett valódi demokráciát!

                                                                                                                                    Történelmünkben mindeddig kísért a tekintélyuralmi rendszerek hegemóniája.          

(Ábra: az 1956-os Emberi Méltóság Forradalmának címere)                                      

Errôl a német  médiában ma is eredetiben olvashattuk:   "Demokratie und Freiheit, die Menschenrechte, sind doch ein uns teures Gut. Das sollte man doch pflegen und zumindest nicht eintauschen gegen autoritäre Rostlauben. Der Trend sieht indes gerade anders aus. Der Transformationsindex der Bertelsmann Stiftung (BTI) scannt regelmäßig die Qualität von Demokratie (mármint a köznyelvben használt -olyan - amilyen -demokrácia), Marktwirtschaft und Regierungsführung in Entwicklungs- und Transformationsländern. Von den insgesamt 137 untersuchten Ländern sind derzeit nur 67 als Demokratie eingestuft, während       die Zahl der Autokratien auf 70 stieg"                                                                                                                                                                                                                                                                            Forrás - Jan Rübel: https://de.narichten.yahoo.com / 12.04.2022, München  

                                                                                                  

                                                                 
Szép lenne, ha empirikus, tudományos terminológiával ez a "demokrácia" összes egyedi értékeivel közérthetô és kifogástalan lenne! - "Az emberi méltóság védelmében" c. tanulmányom által  sokéves vizsgálataim során világossá vált, hogy a két tájékozódási, klasszikus közös nevezôjû társadalmi (1. alapérték-szabadság), valamint a (2. érték: a demokrácia kerete) a nyugati ill. EU-s alkotmányokat taglaló "mesés"-könyvekben a mérvadó, szociológiai vizsgálataimmal bizonyítottan korszerû alátámasztottan értelmezésében hamis, tehát terminológiailag bûnösen elködösített. Ezen figyelmeztetések felhasználásával a mindmáig félrevezetett polgároknak nem hinni kell majd a jövôben és a szabadságban, hanem ezek anyagi-szellemiségi világunk vezérlôi, mindennapos emberi létünk VALÓSÀGOS tényszerû eszközeivé válhatnának!   
Amire 1972-ig a leírtakról , a magyar társadalom megtévesztésérôl otthon meggyôzôdhettem, ezen feleszmélésem kiûzött a hazámból!
 
Nemes felbúzdulásból adtam állampolgári tankönyvemnek "Egy Mindenkiért, és Mindenki "EGYÉRT"-szimbólikus irodalmi alcímet! - "Egy",azaz magam Mindenki felvilágosításáért szeretnék hathatósan kulturálisan alkotni, és ennek kapcsán talán a társadalmi szellemiségünk végre évezredek után emberivé, egy fokozattal-emberségesebbé -valóságosabb demokráciává- válhat kulturális bölcsönkben, az EU-ban, immáron volt Hazámban is! - Az áldemokratikus megszédítettségébôl kitörve embertársaim többsége ezzel képességét a valódi demokráciáért - tehát magyarán: -"Mindenki Egyért!" -lesz/lenne képes felvirágoztatni !                                                                                                                                                              

___________________________________________________________________________________

Éltetô hangok korunk szellemiségi zûrzavarából - Társadalmainkban értelmezett szabadság kontra liberális szabadosság / átdolgozásom 

 (Visszatekintésem a nemes szándékból a 70-es években létrehozott Gondolat-Kör céljaira és a 2020 december 1-ig folytatott kulturális úttörô kezdeményezésére. - Popovits János, München) Politikai világrendszerünk hagyományos társadalmi érték-vezérlése kátyuba került, hatalmi elitünknek minduntalan csupán lemerevedésre, hatástalan bátorításra futja: - Tovább, ugyanúgy, mint eddig! - Tovább ugyanazt!? Bizony immár kilóg tehetetlenségük megbénult lólába. Honnan, kiktôl és mely téren jöhetne hát ebben a jelenlegi társadalmi, eszmeiségi posványban egy kecsegtetô reform-alternatíva? - Légmozgás. Mint az alanti, éberséget tanúsító forrásokból példás felriasztási vagy motíválási indítékból eddig sokszor megpróbáltam társadalomerkölcsi fertônkbôl, eluralkodott politika-utálatunkból kiutat keresni, kutatni. Legalább is azok elhanyagoltságának lényegi szempontjaira utalni. Tegyünk hát közösen, az eddiginél merészebben közéletünk egyre halaszthatatlanabb szükségszerû tudományos és erkölcsi megjavításáért! Ismertetésem elôször két, sajátoméhoz hasonló Gondolat-aláfestô meglátással folytatom: 1. „Egy közösség sem mûködôképes korlátok nélkül. Nevezzük inkább szabályoknak, így elfogadhatóbb talán azoknak, akik itt háborognak. Jól megfigyelhetô ez napjainkban a nyugati társadalmakban. A korlátok nélküli szabadságjogok anarchiát, káoszt eredményeznek. Még egy házasság, ami két embert jelent, se mûködôképes, ha mindegyik megy a maga feje után, nincsenek mindkettejük által elfogadott szabályok. Minél nagyobb egy közösség, annál nehezebb mindenki által elfogadott szabályokat meghozni, mert ahány ember, annyi elképzelés. Jó esetben a többség hozza a szabályokat. Ezt nevezzük demokráciának, bár a kisebbség szemében ez mindig diktatúra marad. Ha megnézzük a különbözô társadalmakat, azok a sikeresebbek, amelyek egységesen betartják a szabályokat. Úgymond egy felé húzzák a szekeret. Ahogyan ez az állatvilágban is van. Tehát ez a túlélésünk záloga. Ahol az ÉN-központúság uralkodik el a MI fölött, ott káosz van fejlôdés helyett. Lásd a fôváros és a kormány egymásnak feszülését. Életképtelen, ha egy közösségen belül két hatalmi csoportosulás egymásnak ellentmondó szabályokat /korlátokat/ alkot.“ Erika K. Kaposvár /FB, 2020 júliusa 2. „Pusztán az a probléma, hogy ha nincsenek korlátok, akkor az emberek, ha nem tudnak uralkodni a saját érzelmeiken, elkezdik mások viselkedését (akaratát) ellenôrizni“. Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetôje /Bp. 2020, Magyar Nemzet Ismételten kihangsúlyoznám, hogy amíg szabadossság-érzelmünk dominálta társadalmi viszonyainkban elôbb-utóbb mások emberi méltósága alá avagy fölé „sodródhatunk“, addig a tudatos szabadság dominálta viszonyainkban méltóságainkban azonos partnerségi szinten, egymás mellett szolidaritásosak és egyenrangúak maradunk. Felismerésem szerint történelmi korszakainkban a embertársi, szabadság-társadalmi irányértékünket „elfelejtettük“ folyonosan idôszerûsíteni – együttmûködésünk színvonala a liberalizmus szabadossága következtében visszaesett. Pedig a szabadság tudatosabb kultúrája mozgó világunk egyetlen fix és megbízható tájékozódási pontjává válhatna. Különben személyes érzelmi, kisebbség-ideológiai, vallási vagy egyéb álcázott célokból visszélésekre motíválhat! Ezért érez, ért és használ hát figyelmetlenül, akaratlanul is mások emberi méltóságát sértô szabadosság-indítékot a mai ember. (Lásd tankönyv-blogoldalaimon részletesebben is.)

________________A Gondolat-Kör értékrendszociológiai kutatási céljaként magam a szabadság, mint közös nevezôjû, korszerû társadalmi együttmûködési alapérték meghatározását – végtére is a szabadság értékfomáját rövid, közérthetô meghatározásban személyesen szorgalmaztam -ill. elôször történelmünkben, minden alkotmány csúcsán, azaz fókuszában való elhelyezésre javasoltam. Ebben a tudományos munkacsoportban majd 50 évig, magam alapító tagjaként - Rôczey János a „Gondolat“- én meg a Kör- elnevezés javaslójaként vettünk részt. A késôbbiekben a mai napig (2020 XII.1.) Bulányi György és Bárányos Károly elhalálozása, további szimpatizánsok elmaradása után a Kör koordinációját kizárólagosan Rôczey János végezte. Ugyanakkor központi, társadalomfilozófiai és értékrendszociológiai tevékenységünk a normatív demokrácia témáját is tovább csiszolta. Mint újdonsült disszidens az 1970-es évektôl R.J. tanítványa és munkatársaként szenzációsnak tartottam azt, hogy a „szabadságot“ zászlaikra író forradalmak magja szerinte felismerte és úgy determinálta a szabadságot, mint résztvevô személyek és csoportjaik közötti, kizárólagossági „egyenrangúsági függôségi VISZONY/OK“-ban való értelmezését!!! (Lásd errôl fellelkesítetten az 1974. szeptember 14 -én „Ôszintén a szabadságról“ c. az USA-ban, a Képes Magyar Világhíradó emigrációs folyóiratban megjelent cikkemben) A Gondolat-Kör tagjai R.J. demokratikus elöljáróválasztásos javaslatával már a kezdet kezdetén, egyöntetûen egyetértettek. Hirdessük és alkalmazzuk a jövôben mi is Bibó István 1956-os államminiszter demokratikus vezetôképzés-modelljét: azaz semelyik társadalmi területen sem alkalmazzuk, ne értsünk egyet a szokványos kinevezéses vezetôkijelölési módszerrel! Hiszen valamilyen elôjogból fölülrôl ez amilyen egyszerû annyira emberjogellenes is. Mert minden csoport tagjainak irányítóikat emberi méltóságukkal komformosan – kellene - választhassák! Elfelejtettük, hogy a kinevezés a mindenkori, visszatérô diktatúrák tipikus eszköze volt! Demokráciákban, nemde alkotmányosan elsôdlegesen, a többségi-választásos technikát alkalmazzák! Ezekre, ill. a kifejezetten embertársi szabadság-viszonyainkra kellene az eddigieknél tudatosabban, magatartásilag diszkriminációmentesen összpontosítanunk! - Így tehát, a jó példát mutató, európai kulturális fejlôdésben példásan cselekedve elôre, Magyarok!

 

"Isten" az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elsô paragrafusában  az emberek és a Közte való szabadságviszonyban - valamiféle saját elôjoga nélkül! - egyenrangúságot jelez bármelyik emberrel. Hívôvel és ateistával egyaránt.

Szerintem maradjunk csak meg az egymás közötti értelmezés alkotmányos priorításánál!

Erre adjon példát a / egy parlament mûködése.

(Barátommal és filozófiai tanítómesteremmel R. Jánossal ismételten azon különböztem össze, hogy szerinte Jézus az "Ô gyermeke" volt!  Számomra magam is, Te / mi is, azok vagyunk! Ezt a megállapítást Mindszenty személyesen, írásosan is igazolta nekem! )

Popovits János  München, 2022.IX.4. ____________________________________________ 

Mozgalmunk szociológusának véleménye: „Mindenki ezt gondolná: - Jó összefoglaló! De a tőkéseket nem lehet kiirtani, s ami még fontosabb, azok egymással keményen vetélkednek, Ha az egyik kizsákmányolásról lemond, az veszít a versenyben. Tönkremegy. Egy demokratikusan felépített nagyvállalat viszont egyenrangú embernek tartja minden munkatársát! Mint embert. (Emberi Jogok. § 1 !) A beosztott ugyanúgy megítélheti főnökét, mint a főnök az ő teljesítményét! Az szakmailag, ő pedig emberileg, beosztottként, többedmagával, többségi szavazás eredményével, ami mindannyiuk fizetését is meghatározza. Így pl. vajon szorgalmasan dolgozott-e, vajon igazságos-e beosztottjaival, nem dolgozik más cégnek is suba alatt munkaidejében!? Olyan őszinte légkör alakul ki majd itt, hogy mindenki szívesen dolgozik, tudja, azt fogja megkapni munkabérben, amit megérdemel. S ha így dolgoznak, jobban dolgoznak majd valamennyien, mintha kényszerítenék őket. Hiszen azért jött be reggel, dolgozni. Az ilyen vállalatnak nyilván nagyobb lesz az anyagi haszna, mint azoknál, ahol hajszolják az embereket. S sokszor azért nincs is kedvük már dolgozni. S megtörténik a csoda. Azok mennek tönkre, vagy ôk is átállnak a modern, az emberségesebb termelési módra. Egy kényszer és kizsákmányolás nélkülire.”                                                                                                                     Rőczey J. János:   A Gondolat eszmeiségí fundamentuma, a Gondolat Kör története és képanyaga (könyvcím: Asszociációk / 2005) letölthetô: http://gondolat-umbruch.eu     

A Kalózpárt (Tájékozódj, gondolkodj, változtass!) "Népi alkotmányozást" akciójához -"Ide azzal a szabadsággal"! - 2012. december 24. / P. J.: Helyeslem.

Egy korábbi emberjog-egyetemességi felismerést idézek. Elfelejtettük?

- "Ha az üzemben nincs munkásdemokrácia, akkor következésképpen (tehát a demokrácia) az államban sem létezhet.

Csakugyan a munkás(dolgozó) csakis az üzemben van saját közegében, itt tölti be LÉNYEGI TÁRSADALMI SZEREPÉT. Ha a munkás a munkájában (bér)rabszolga, akkor az a munkán kívüli /munkahelyén kívüli/ szabadság villámgyorsan afféle >vasárnapi szabadsággá< válik, ÁLSZABADSÁGGÁ!"

(Jacek Kuron, Varsó, 1965)        Forrás: Popovits János, München

    

 

 

Eleanor Roosewelt asszony az elidegeníthetetlen Emberi  Jogok Nyilatkozatát Genfben megfogalmazó bizottság vezetôje 1948 december 10-én.

                                      

 Tartalomjegyzék

                            

 
               Egy Mindenkiért, Mindenki EGYÉRT

(A elôbbi csupán jelmondat, értelmileg azaz megmagyarázva: - én = Egy, a szerzô "Mindenkiért", valószínûsíthetôbben:  a demokratikus többség szószólója lennék - ez a "Mindenki" gyakorlatilag EGYET, valódi,  normatív demokráciát támogatna, a meglévôt reformálná. Nemde, értékrendjét, kultúráját folytonosan korszerûsítené!- Mert minden mozog ill.elmozoghat...)

                                A megújítandó, normatív demokrácia népművelői felvilágosítója,  

                                                      szerkesztője Popovits János, München 

- Vezérfonalam a szabadság és a demokrácia korszerű, filozófiai-szociológiai elemzése és terminológiai értelmezése. "Egyéniségi látásmódom alapján kortárs-munkákkal kiegészített társadalmi közös nevezôjû eszmeiségi szöveggyűjtemény". Magyarán egy tankönyv.            

  

 I. rész - Az emberi méltóság védelmében - Előzetesen, röviden a későbbiekben

                    fontos néhány fogalomról:

1. "Demokrácia" - fogalom klasszikus definiciója

2.  Demokrácia korszerűbb, normatív értelmezése

3.  Demokrácia mint államforma

Meghasonlott demokráciá(i)nk

A kinevezés fogalma

Demokratikus jogállamok alkotmánya

_______________

A Nyugat társadalmi rákfenéje - a szerző életrajz-szociográfiai tanulmánya, fejezetek:

 

     Pénz = hatalom @
 

1.

   - demokrácia a közakarat érvényesítése
   - a szabadság és egyenrangúság együtt jár
   - minden előjogból adódó kényszer-hatalom emberjogellenes
   - válasszuk minden területen előljáróinkat
   - a szabadság egy viszonyfogalom, amely emberek közötti függőségekben
         értelmezhető

2.      A teljesebb, normatív demokrácia missziójában

3.      "Előre hát mind, aki költő, a néppel tűzön-vízen át!"

4.       Üldözik a Gondolatot !

4.1.    Első munkahelyem

4.2.    Ugrás a szakmai ranglétrán?

4.3.    Talán sportvezetői pályafutás?

4.4.    Netán egyházközségi funkció?

4.5.    A "rendszerváltás" küszöbén

4.6.    Német, parlamenten kívüli ellenzéki alternatívák

4.7.    Nem csak a Haza, a portánk is mindenek előtt!

4.8.    Reform-vonalasságunkat nem adjuk fel, de nem is erőltetjük

4.9.    Ott-hon posványlecsapolásban - itt-hon téli kikötőben

4.10.  Kelj fel, Jancsi!

5.       Jellegzetes és időszerű munkahelyi tanulságok - az "üzemi önigazgatás-modell"

5.1.    BMW, mint kiváltságos mintaüzem

5.2.    Aki főnök, az szolgalelkűeket eligazító kiskirály?

5.3.    Ember, ember a láthatáron!... és méghozzá egy igazi értelmiségi!

5.3.1. Esedékes tanulságlevonás

5.3.2  Szociológiai betét: Közgondolkodást demoralizáló pénzpolitikai jelenségek

5.4.    Emberi méltóság értéke mindig a vallási és a nemzetiségi hovatartozás előtt

5.5.    Egy jól álcázott falanszterben

6.       Kik meglátják mások szemében a szálkát, de magukéban a gerendát soha

6.1.    Lelki látleletek

6.2.    Parancsuralom lélektana - érte és ellene

6.3.    Sikeres "magyar" is lefelé rúg, fölfelé nyal

7.       Kiközösítésem végső epizódja

8.       Zárszámadás

8.1.   "Állat és ember között a különbség az, hogy az átmenet mi vagyunk"

8.2.    Ha majd a szellem napvilága...
 

Utóhang: Első vészcsengőm - de mire föl!?

_________________


II. rész - Szabadságközpontú, normatív demokrácia és társadalmi áttörése


1.1. Mi egy demokrácia? Ősi fogalmának eredete

1.2. Demokrácia - klasszikus behatárolása

1.3. Demokrácia - modern behatárolása

         - totalitárius rezsimek 

         - tekintélyuralmi rezsimek

         - vallásállam-rezsimek

1.4. A demokrácia időszerűbb, normatív meghatározása

1.5. A társadalom három legfontosabb területe

         - civiltársadalom
         - állam-közigazgatási terület
         - autonóm gazdasági terület

1.6.    Szabadság irányérték - "Minden ember szabadnak, jogokban és  

            méltóságban egyenlőnek születik" / § 1 -tételből

1.6.1. A szabadság fogalma, szabadságcentrikus társadalom

1.6.2. A szabadság értékformája - semmilyen más norma által nem korlátozható

1.7.    Demokratikus államformák

1.8.    A modern demokrácia meghatározói és elemei

1.8.1. Emberi és polgári jogok garanciája az ország területén

1.8.2. Az államhatalmi ágazatok szétválasztása

1.8.3. A vallásszabadság garantálása

1.8.4. Az állam és az egyház/ak szétválasztása

1.9.    Fokozódó zűrzavar avagy jogkövetési áttörés

1.9.1. A meghasonlott demokrácia gazdasági rendjéről. Az"üzemi önigazgatás-modell"

1.9.2. Az társadalmi javak igazságtalan elosztása és a rendszer ellentmondásossága

1.9.3  Egy boldogtalan társadalom ismertető jegyei


Párbeszéd-epizódok

__________________

Témába vágó szövegek

2. Összeegyeztethető-e a hatalom a szabadsággal?

Rőczey János: A hatalom és a szabadság - filozófiai tanulmány a legfőbb

     társadalmi tájékozódási értékről

Hűség, bizalom, szótartás, igazságosság - filozófiai tanulmány a diktatúrák

     tipikus eszközéről, a hűbéres kinevezésről

                                                                       *

3. Popovits János és Rőczey J. János közös filozófiai elemzése

     Diktatúrák emberképe / Félresikerült jószándékok és felismerhető leleplezettek 
        - Egy paradigmaváltáshoz

    

                                                                       * 
4. Popovits János tanulmánya

       Globális nyelvünk: vallásos erkölcsiség előtti egyetemes társadalmi etika

                                                                       *

5. Popovits János tanulmánya

      A neoliberális globáltőke szellemiségi egyeduralma

További, alternatívaképemhez  javasolt szövegek
  

6. Bibó István közéleti tízparancsolata

                                                                       *

7. Szalai Pál tanulmánya

       Bibó szocializmusképe ürügyén

                                                                       *

 8. Balog Iván tanulmánya

       Bibó István aktualitása

                                                                         *

  9. Boros János tanulmánya 

       Válasz a kérdésre: mi a demokrácia?

                     A szerzô jelmondatával elôzetesen  - "A demokrácia az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából!"

 

(Azon olvasóimnak, akik  elôször inkább filozófikusan s nem tudományosan rendszerezve szeretnék megközelíteni ezt a témát > tartalmi bevezetôm végén, a Hôsök tere-fényképe mellett klikkeljenek rá a II. Szabadságközpontú, normatív demokrácia és társadalmi áttörése" - útmutatóra!)

                        Egy felriasztó német olvasói levél

Fontosabb írásmunkáim címjegyzéke (73)

                      Új társadalmi formánk - Helyzetfelmérés egy tabutémáról

                                                                               *

        Egy Mindenkiért, Mindenki EGYÉRT

Egyénien értelmezném könyvem világirodalomból ismert bajtársi eskűszöveg-titulusát, mert mit értek magam rajta? Mi a célom vele?

Bár fenti szövege közismert ¹, de magam kibővített szimbólikus értelmezésben használom, politikai célból a több, mint fél évszázada, először Magyarországon majd 1972-től Németországban, társadalom-bázismozgalmi aktívista, mint egy-valaki, aki "mindenkiért", azaz az emberekért, szűkebb értelemben, a népéért tevékeny, akikkel társadalmi kapcsolatban áll, és azoknál EGYET, a legigazságosabb társadalmi formát a normatív demokráciát elsődlegesen tudatosítaná. Koránt sem, mint végcélt, hanem mint egy folyton-folyvást mozgó, életképességet sugalló és életírt képező, állandó közügyet. Fix, szabadság-központú értékrendi alapon. A lehető legidőszerűbb, de mindenkor javíthatóan változtatható demokratikus szellemiséggel.

- Olvasóimnak mintegy "a demokrácia időszerű szellemiségi kézikönyveként" ajánlom.

Életutamnak azt a feladatot választottam, hogy polgártársaimat abban erősítsem, hogy úgy egyénileg, mint közösségileg is rendületlenül higyjenek a demokráciában! Szerintem a legemberségesebb és legigazságosabb közösségi együttműködési formában.

Manapság értékrendi válságba jutott, zűrzavarossá vált társadalmunkban nem egy könnyű szellemiség-fejlesztési feladat ez. Szándékom kedvenc költőm szavaival kifejezvén ugyebár: szentimentálisan lírikus avagy túlzottan magasztos "lantpengetés" is lehet. Mégis belekezdenék.

Persze, egyszerűbben "székelyesen" is megfogalmazhatom e beállítottságomat: - Miért vagyok, élek ezen a földgolyón? Azért, hogy velem, általam jobb legyen, mint nélkülem. Ezt illene tehát a következő odalakon meggyőzően bizonyítanom.

A szerző, München, 2018. december l.

________________

A következő anyag két fő része eredetileg német nyelven íródott:

I. "In der Mission der Menschenwürde" (magyarra legtalálóbban fordíthatnám: Az emberi méltóság védelmében) ,

súlypontilag szociográfiai esszé, 2017.02. , http://missionmenschenwuerde.blogspot.de illetőleg:

II. "Freiheitliche Demokratie - Der gesellschaftliche Umbruch" (magyarul: Szabadságközpontú demokrácia és

társadalmi áttörése), szociológiai tanulmánygyűjtemény 5 saját írásmunkával,

http://freiheitlichedemokratie.wordpress.com / 2016.02.

Ezeken a címeken blog-oldalakat nyitottam meg, melyekre szervezési, irodalmi és szociológiai, társadalomfilozófiai

tudományos tevékenységem írásos anyagai és évizedekkel korábban publikált, javarészt saját alaptanulmányaim is

felkerültek.² A könyv eredeti német címe: "Einer (ich) für Alle (zumindest: die Mehrheit), Alle für EINE" (EINE =  normative Demokratie!)

_________________________________________________________________________________________________

Popovits János

I. Az emberi méltóság védelmében

Előzetes terminológiai fejtegetés és tudatfrissítés céljából, amit a II. részben még kibővítek:

Mi a demokrácia? – rövid, klasszikus elgondolkoztató korunk szellemiségi zűrzavarában:

__________________________________________________________________________________________

1. „Demokrácia“- fogalom klasszikus definiciója ³

A fogalom görög eredetű és a(z egyszerű) nép uralmát jelenti. Lásd a jelenlegi, nyugati mintájú „demokráciák“ ősét, az antik görög és római demokráciákat, melyek az uralkodók hatalmi túlkapásai következtében, azoknak ellensúlyozására keletkeztek. Ezek azonban korántsem voltak teljes demokráciák minden polgár és társadalmi réteg (lásd pl. rabszolgák, nők) egyenjogúságára vonatkozóan. Már a régi görögöknél ismert uralkodói rétegek és uralkodási formák voltak: monarchia, arisztokrácia, oligarchia, theokrácia, diktatúra. A diktatúrák későbbi ismertebb formái: 
1. totalitárius rezsimek, pl. a nemzetiszocialista államrendek avagy szocialista-kommunista proletárdiktatúrák (kötelező érvényű ideológiával és emberjog beszűkítésekkel), a 
2. tekintélyuralmi rezsim, amely bizonyos jogokat tolerál, amíg az uralmát azok nem veszélyeztetnék, hasonlóan a 
3. vallásállam is, mint pl. az iszlám vallásállamok, amelyek kötelező érvényű erkölcsi ideológiákon nyugszanak ill. vallási hagyományokra és nem pedig egyetemes etikai alapokra (lásd lábjegyzet 5 alatt) támaszkodnak. Újkori történelmünknek nem egy példája mutatja, hogy demokratikus államformák szélsőséges totalitárius avagy tekintélyuralmi rendszerekké alakultak át.

( A későbbiek során, elsősorban a szabadság-érték kapcsán fejtegetni szándékozom, hogy miben van az általam felismert OKA ennek az okozatnak?)

2. Demokrácia korszerűbb, normatív értelmezése

A demokrácia korábbi népuralom-értelmezése a napjainkig korszerűsítődött. Az ellentmondásosság nélküli, korszerűbb demokrácia-értelmezés immár a többségi közakarat demokratikus technikájú érvényesítésé -t (tehát a választásos megoldásosat) feltételezi. Eszerint mindenfajta elöljárói (irányítói) hatalomképzés csupán e technikával lehet emberjogkonform. Emberjogmentes területek társadalmunkban nem létezhetnének.

Az állam területén funkcionálisan, tehát a feladatmegosztást nézve, lényegében a következő területek (szektorok) léteznek:

1. Civil társadalmi terület,

2. Állami-közigazgatási terület,

3. Gazdasági terület - a médiával egyetemben.

A demokrácia értelmezése az emberi méltóság társadalmi alapérték biztosítását célozza. Annak konkrétabban meghatározható emancipált (egyenrangúsági) partnerségi hordozója a köz-szabadság. E közös nevezőjű szabadságérték csupán társadalmi, emberek közötti viszony/ok/ban tapasztalható meg ill. értelmezhető, mint emberi méltóságunk alapján, egyenrangúságunk híján éppúgy a rabságunk is. Szabadság-elnyomás mércénk: magatartási formánk megválasztása a másik/mások emberi méltóságát sértetlenül meghagyja, kezeli-e vagy sem.⁴

Mert: „Minden ember szabadnak, jogokban és méltóságban egyenlőnek születik.“ ⁵

A jó közerkölcsiség ezen elsődleges etika kulturális szintjének tudatosságából, csiszolásából következik ill.betartásának gyökere. Szabadságunk hordozta méltóságunk szempontjából viszont immár felismertük, hogy a "hajónk" (társadalmunk) „zátonyra futott“:

„Ami (mármint az egyoldalú, azonos, kölcsönös értéknevező nélküli szabadosság) nincs törvényileg betiltva, azt szabad“! Ez így ugyan az alkotmányokban nincs benne, csupán szokásjogból "észrevétlenül" belopódzott a társadalmi gyakorlatba. Ráhagytuk. Virágba szökkent. Égisze alatt nyerészkednek a multik és a börzespekulánsok.

Az Emberi Jogok § 1 -ból logikailag következik, hogy csupán a demokratikusan választott hatalom -minimum két ember viszonyában az egyik személyes megbízása- (ezáltal méltóságaik alá- ill. fölérendeltsége) egyeztethető össze vele. Ennek megfelelő szellemiségű közösségek önrendelkező-dinamikusan a koordinációs és szubszidiriatív elvekkel, tehát lehetőleg önigazgatással a parancsuralmi csoportszellemiséggel szemben optimálisabban irányíthatóak. Így ennek az irányítási, még árnyaltabban kifejezve: koordinációs formának már nem sok köze van a régi görög és minduntalan ismétlődvén kísértő „demokratikus uralkodási formához“! Ez lehetne talán jövőbeli, tudatosabb és emberségesebb társadalmunk tényezője?! Egy a jelenleginél teljesebb demokráciában ez talán a „demokratikus és valóban szociális piacgazdaság“ -reformja lehetne. Az eddigiekből következik, hogy az ÖNKÉNYURALMI  diktatúrák jellemző elöljáróképzési eszköze a kinevezés, tipikus tekintélyuralmi  technika, ezért emberiségellenes bűntett. (Rövid távon, társadalmi, emberi életeteket veszélyeztető helyzetben annak esetleges diktatórikus alkalmazása releváns lehet!) Mindenesetre - Ne csupán a fa felszínes lombját nézzük, hanem betegeskedő gyökereit is!

3. Demokrácia mint államforma

Minden demokratikus állam jellemzője, hogy alkotmánnyal rendelkezik avagy alkotmány-jellegű törvényekkel (lásd pl. „parlamentáris monarchia“), amely a választóknak általános személyes politikai jogokat biztosít egy parlamentáris pártrendszerben többségi közakaratképzéssel.

A demokrácia-téma tárgyalását ill. elemzését részletesebben lásd még egyszer könyvanyagom második részében: " II. Szabadságközpontú, normatív demokrácia és társadalmi áttörése"

- Azért ismételten, bővebben, mert szeretném, ha a politikai definiciókkal hadilábon álló olvasóim az imént, a kezdet-kezdetén csak felvázolt alapvető fogalmak után még megerősítőbb fundmentumra léphessenek!

_____________

Meghasonlott demokráciá(i)nk

Bevezetőm további részeinek, lásd külön megemlítetten, Rőczey J. János (92), filozófus, Wetzlar, Németországban, 1971-től élő, nyugdíjas szociológia és irodalom szakos tanár barátom a szerzője. Német ősökkel is rendelkezik. Miután Budapestről disszidált, néhány évig Münchenben a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott, de később évtizedekig, nyugdijba meneteléig az Amberg melleti (Burg Kast) magyar gimnázium tanáraként oktatott. Magam 1972 márciusa óta élek Münchenben, s mondhatom, hogy azóta R. J. szociológiai és társadalomfilozófiai mesterem és harcostársam is egyben. Ketten voltunk a Gondolat-Kör alapítói, magam a névadója is. Csoportunk filozófia-szellemiségileg egy újfajta, fennállót korszerűsítendő, alternatív társadalmi struktúrára összpontosított. Szabadság-értékközpontilag. R. J. mindig kihangsúlyozta, hogy a vezetői, irányítói hatalomképzésben (koordinatív, elöljárói illetékesség) annak kinevezéssel ⁶ történő létrehozása a demokratikus, a vezetettek többségétől való választás helyett a nyugati mintájú demokrácia betegsége.

A jelenleg előszeretettel személyesen használt vagy akár közéletileg tudálékosan terjesztett "demokrácia" -megjelőléseket immár két korszerűen felismert kritérium szerint előzetesen tisztáznunk szükséges:

1. volt-e, van-e bennük választójogi egyenlőség? Így pl. rendelkeztek-e bennük pl. a választókorú nôk, rabszolgák, összes nép- és faji, rétegbeli csoportok választójoggal, tehát ilyen jellegű diszkriminizálás jellemezte-e azokat?

2. az összes társadalmi struktúráikban kizárólagosan a DEMOKRATIKUS választási technikát (lásd Bibó István: a "demokrácia technikája"-megjelölését) alkalmazták-e hatalom-, azaz elöljáró-képzéseikben? A kinevezések kifejezetten a diktatúrák eszközei! - Ne használjunk hamis, elködösítőtő fogalmakat, definiciókat, mert akkor egyazon nyelven belül is bábeli zűrzavart keltünk!

Erre az alapvető hibára, demokráciánk meghasonlásának lényegi okára utalunk rá szociográfiai könyvanyagom bevezetőjében:

A kinevezés fogalma

Elöljáróban, a tudományos területen történő, szakmai minősítésű kinevezés nem vonatkozik erre a témakörre:

kinevezés - hivatallal, méltósággal való felruházás (wikiszótár.hu), a német joggyakorlatban: egy személy hivatalos, jogi funkcióval, tisztséggel való felruházása; létrejöttét egy demokratikus választás is megelőzheti (wikipedia.de). Az eddigi közfelfogás-kultúra szerint ezen méltósággal való megbízási eljárást (lásd alá- ill. fölérendeltség egyenrangúság változtatással) kizárólagosan az állami szolgálatban álló dolgozókra vonatkoztatták.

Az "emberi méltóság" legfőbb társadalmi alapértékének pl. a Német Alaptörvény szerint: "Die Würde des Menschen unantastbar/ Az ember méltósága sérthetetlen" rokonértelmileg sem szabad ellentétbe kerülnie az Emberi Jogok Nyilatkozata § 1. -val. Az elöljárók méltóságbeli -azaz hatalmi- fölérendeltsége semelyik társadalmi területen sem képződhet/ne demokráciaellenesen. Tehát a civil társadalmi terület mellett az államrend más területén, így pl. a közigazgatásban, de a gazdaságban sem jöhetnének létre, mintegy kivételesen, emberjog-mentes zónák. /P. J.

Mivel az európai társadalmi formánkban ilyen ellentmondások keletkeztek, felmerül a kérdés, hogy:

...közérdekűen milyen irányban fejleszthetnénk tovább az Európai Uniót?

Egyik első jelzése az európai egyesülési törekvéseknek az 1974-ben Bad Homburgban megtartott Német-Magyar Társaság rendezvényén német, valamint magyar és orosz emigráns közreműködők részvételével.

Képanyagok: boritóoldal - Házik Zoltán a korábbi Kárpáti Harsona c. folyóirat kiadója és szerkesztője, további képek: Popovits János

*

Szociográfiám előtt értelemezésileg két bekezdésben is szó szerint idézném most Rőczey Jánost:

Demokratikus jogállamok alkotmánya

E szerint demokratikus jogállamokban élünk, gyakorlatban viszont még mindig feudalizmusban. Feudalizmusban, abban, amiben a politikai hatalom, tehát minden hatalom, a tulajdonjogban gyökeredzett. Ma minden munkahelyen nem az ott megélhetésükért dolgozók döntenek a munkahely rendjéről, szabályairól, -még kevésbé reformjáról-  hanem a munkahelynek a tulajdonosa!

Ha jogállamban élünk, akkor a szerzôdéskötéseknél egy erôsebb partner elôjoga ellentmondásosan jogállamellenes! Sérti az egyenrangúsági viszonyt és bizony benne az egyetemes, társadalmi szabadságunk hordozta emberi méltóságot! Ez pedig nem maradhat meg, mert nem-demokratikus, ez még mindig feudalizmus! Ez így királyság! De nem Isten, hanem a "földesurak" ill. visszalopózkodó elôjog-örököseik, a kiváltságos tôkét biztosítók kegyelméből! Ezért próbálom olyan gyakorlati példákban, javaslatokban  bemutatni ÉLETMŰVEM -nek nevezett tanulmánysorozatomban, hogyan is nézne ki olyan munkahely, amelyekben a demokratikus jogállamok alapelvei valóban érvényesülnének.

Azonban továbbra is lappang ez: "A Nyugat társadalmi rákfenéje" ⁷ - kór!

A rákos betegségre a kinevezés fogalmánál azért gondoltam, mert ez az eljárás hasonlít erre a bajra, mert ugyancsak borzalmatkeltően, megsemmisíti a demokráciát. Tudjuk róla, hogy egészséges sejteket támad meg, és szétroncsolja azokat. S láncreakciószerűen terjeszkedik.

A kinevezés semmibe veszi a demokrácia legnagyobb vonzerejét, a sajtószabadságot. Megöli azt. A kinevezés kizárja a társadalmi igazságosság lehetőségét. A kinevezés anakronizmus. A kinevezés a demokratikus jogrend rákfenéje. Halálos kimenetellel jár a demokrácia számára. Csak a jog lehet képes ismét helyreállítani a demokráciát. Az előző évszázadban néhány ország kinyilvánította a jogállamiságát. Immár ez sem elegendő, mert azóta az értékrendszerek fejlődni kezdtek. Korábbi színvonalukon ezek az országok még jogállamok voltak, úgy mint a Weimari Köztársaság vagy az Amerikai Egyesült Államok. Ezért nem ítélhetjük el ma őket.

Viszont a mai, nyugati mintájú demokráciák emlékművek helyett szégyenfoltokká váltak. Hiszen a demokrácia mindig az igzaságosság fundamentumán nyugszik, melyet minden ember a lelkeiismeretében hordoz. Mindig, ha emberszámba veszik. Egy ember, aki még annak számít, az egy időtálló mérőeszköz. Ellenben milyen eszköz az, amelyik történelmünkben mindig ismételten visszatért? - A kinevezés, mint tipikus építőeleme a mindekori feudális rendszereknek. Egy idegen test minden demokratikus rend szervezetében.

A kinevezés korszerűtlen eszköz. Ellentmondásosságot jelenít meg. A feudális múlt diktatórikus maradványa.

Rőczey J. János

München, 2017. február 12. - idézet  a http://gondolat-umbruch.eu -web-oldal téziseiből

                                                                                          *

                           A Nyugat társadalmi r ákfenéje

                           - Korunk az emberi méltóság tiszteletének ellentmondó szemlélet béklyójában -

                         Popovits János, München, életrajz-szociográfiai tanulmánya

Ha most, több mint 46 éves nyugati tartózkodásom után visszagondolok, el kell gondolkoznom azon, hogy számos munkatársam, támogatóm, jótevőm, nem egyszer „barátaim" magatartása vajon miért változott meg máról-holnapra olyan váratlanul, érthetetlenül, hogy nem tudtam mit feltételezzek pálfordulásuk indítékául?! Egy szinte titokzatos kór miatt, avagy érthetetlen, befogadó társadalombeli csökevény következtében? Hogyan értelmezzem azt a reflexszerűen jelentkező magatartási formát részükről, amely oly sokszor megkeserítette az életemet? Többéves, megbízható kapcsolataim szűntek meg ismételten egy csapásra. Természetesen mindez családom rosszalását is eredményezte, hiszen kifejezetten személyemre kellett visszavezetniük az elidegenedés okát. Elemeznem szükséges ennek okait, mert ez emberi hitelességem romlását, népművelõi társadalmi munkám lekicsinylését eredményezte. („Személyes fájdalmam eldalolása", külön témám lehetne!)

Először magamba nézvén nyilvánvalónak tartottam, hogy társadalom-szemléleti alakulásom válthatott ki másokból neuralgikus reakciókat illetve személyem iránti elidegenedést. Tehát saját személyiségi alakulásomat is szükséges az okozatok megértéséhez vizsgálnom íll. mindenekelőtt olvasóimmal megismertetnem!

                                                                        *

(Tiltakozásként, a „nép keze" által a sötétség leple alatt odapingált szöveg végtelen a jelével a müncheni Deutsche Bank bejárati üvegajtajára!)

1. Pénz = hatalom @

_________________________________

Lényegi személyi oknak tarthatom világnézeti alakulásomat, fejlődésemet. 1972 elején, mint új, lelki-szellemi zavarokkal nyugatra érkezett menekültnek harmonizálódnom kellett. Az emigráció kulturális programja biztosította klasszikus társadalomszemléletek megismerése sokáig lekötött. Később ezekhez a Gondolat-Kör eszmeiségi, alternatív felismeréseiben már magam is közreműködhettem. Így alakult ki magatartásom fő jellemzőjeként a korszerű demokratikus irányzat felismerése:

a/ demokrácia a közakarat érvényesítése - a társadalom, kivétel nélkül minden: civil, államigazgatási, gazdasági területein. - Napjainkig csupán elméletileg egy normatíva!

Ennek megfelelően a társadalom minden területén olyan irányító ( sokaknak szebben hangzana: összehangolói funkció) hozandó létre, amelyre olyan jelölteket szükséges kell keresnünk, akik a "legalkalmasabbak"! Azok ilyenek, akik nemcsak szakmai minősítésük és emberségességük alapján e feladatra rátermettek, hanem még inkább olyanok, hogy a vezetendők többségének a bizalmát elnyernék.

b/ a szabadság és egyenrangúság együtt jár(*lásd c / végén),... a szabadosság⁸ pedig ellenük!

Definiáljuk korszerűen immár devalvált fogalmainkat! Kérdôjelezzük meg a „demokrácia technikájával“ (Bibó) ellentmondásos kinevezéses elöljáró-képzést! Kedvezményezzük a választásos technikájú elöljáró képzést!

c/ minden előjogból adódó kényszer - hatalom(*), ami ilymódon embertől (pl. a tőkét biztosítóktól) származik - emberjogellenes!

- Egy úttörő kezdeményezés belátásos bevezetése lehetne a vezetettek tesztelése arról, hogy mennyiben tartanák alkalmasnak a vezetőjüknek kiszemelt jelölteket? A kollektíva számára biztosított gesztus a vezetôjük megválasztására bizonyára serkentené a csoportteljesítmény hatékonyságát

(*) A hatalom (lásd pl. Rousseau vagy Max Weber téziseit) szabadságunk biztosítéka - vigyázat, ugyancsak rabságunk előidézője is lehet! -, amely szabadság csakis emberi kapcsolatok függőségi viszonyaiban értelmezhető. A hagyományos látszatdemokratikus hatalom érzelemre hatóan, nosztalgikus, klerikális-feudális hűbéri hagyományokban nyilvánul meg (lásd a jelenlegi tipikus, magyarországi negatív példákat), mert az érzelmeket sokkal könnyebb karizmatikusan felkorbácsolni és manipulálni (lásd pl. a nácik), mint a társadalmi értékekre vonatkozó tudatos, összefüggésekben való gondolkod(tat)ást! Az újabb kori történelem kisebbségek demokráciaellenes hatalmommegszerzésének sorozatának példái az állami, szélsőséges hatalomátvételi formák. úgymint nacionálszocialista avagy kommunista, és a jelenlegi multinacionális pénz- magán tőke-hatalom (neoliberál-globális gazdasági világhatalom) a francia forradalomtól kísért. Pedig Robespierre szerint: “Nem azért vettük el a hatalmat egy kisebbségtől, hogy azt egy másik kisebbségnek engedjük át!“ )

d/ választhassuk, válasszuk minden területen az elöljáróinkat, mellérendeltségünk csak így maradhat az emberi méltóság -társadalmi alapértékkel: "Minden ember szabadnak, jogokban és méltóságban egyenlőnek születik" összeegyeztethető. 
Mindaddig, amíg ez a célkitûzés általánosan megalósíthatová válik, bevezetéseként a fölülrôl kinevezendô elöljárókat az általuk koordinálandóknak titkos szavazással többségileg el kell fogadniuk! - Ugyancsak hasonló technikával idôszakonként a vezetôk megfelelôségérôl meg szükséges kérdezni alájuk beosztott munkatársaikat!

e/ az előbbi felismerések alapján megállapítható, hogy a társadalomban értelmezett szabadság egy viszonyfogalom és mint olyan, emberek közötti függőségekben létezhet. A természetben például máshol is létezhetnek "függőségi viszonyok", de azok ott nem jogkövetôen, egyenrangú emberek közötti szabad akaratokban mutatkoznak!

A nyugati mintájú "demokráciára" vonatkozólag terminológiai zavarodottság észlelhető a definciókban és a társadalmi ideológiák terén. Számos szerkesztőnek, tudományos szakágazati oktatónak hogyhogy nem tűnt fel ez eddig?! Szabadságukban megsértett személyek, népcsoportok a történelemben igen gyakran szólamosan függetlenségüket akarták visszanyerni. Lásd pl. a katalánokat Spanyolországban, a székelyeket a román fennhatóság alatti Erdélyben vagy a briteket Brexitjükkel az EU-ban! Mind-mind függetlenségüket akarták, holott a szabadságuk a befogadókkal szembeni függőségben létezhetne. Igaz, az elnyomottságuk éppúgy. - Ha azonban visszanyert függetlenségük birtokában a Himaláján feljutnának a Mount Everest csúcsára, akkor ott az akaratmentes széllel, a természet erőivel küzdhetnének meg. Hasonló szélsőséges megoldások helyett nem inkább a teljes szuverenításukat, az autonómiájukat kellene a követelniük? - Végül is tanulnunk kellene a történelmünkből és az okozatokat kiváltó okokra lenne szükség először mindig rájönnünk!

Ahol a demokrácia kiegyensúlyozatlansága mutatkozik meg, ott szélsőséges ideológiák, mint pl. a nacionalizmus üti fel a fejét és visszatérhet szélsőséges kísértése! - Talán legfőbb mutatója ennek fejleménynek a mindenkori társadalmi igazságosság helyzete.

"Demokráciánk akkor virágzik, amikor a személyiségek ott, ahol csak lehetséges, részt vesznek benne - úgy kisebb, mint nagyobb keretekben, ismételt meggyőződéssel valami új iránt. Mindazonáltal ez fárasztó. De nincs jobb garanciája szabadságunk biztosításának, mint az aktívan átélt demokrácia". ⁹

És mi fészkel minden demokrácia gyújtópontjában? - A demokratikus társadalom fix alapértéke, a szabadság.

"Isten gyermekeiként, vagy rabszolgákként élünk-e? Létünk folyamán mindig van bennünk egyfajta hajlam, hogy ellenálljunk a szabadulásnak. Félünk a szabadságtól, paradox módon mégis jobban szeretjük – többé-kevésbé öntudatlanul – a rabszolgaságot. A szabadság megrémít, mert az elé a felelősség elé állít bennünket, hogy jól éljük meg a rendelkezésünkre álló időt. A rabszolgaság az időt pillanatokká fokozza le. Úgy éljük meg a perceket, hogy azok nem kapcsolódnak sem a múlthoz, sem a jövőhöz, és ez megakadályoz bennünket abban, hogy maradéktalanul megéljük a jelent. Szívünkbe befészkeli magát a rabszolgaság utáni nosztalgia, mert látszólag nagyobb biztonságot ad, mint a szabadság, amely sokkal inkább kockázatos." (Ferenc pápa)

Ezen szövegrész befejezéseként lényegi fontosságilag ki szeretném hangsúlyozni, hogy a tisztességes szabadelvűségnek (lásd "liberalizmus") a jövőben száműznie szükséges értelmezési tartalmából a "szabadosság-elvűséget", mert az ellentmondásosan éppen szabadság-elvűség-ellenes!

Bárhol, ahol tevékeny voltam, ahol megjelentem, ott szinte a homlokomra volt kiírva küldetésem jele. Beleérző összpontosításom partnereim személyiségébe valláserkölcsiség előtti etikai alapon áll: „Ne bizalmaskodj, ne személyeskedj, ne sértegess, ne légy tettleges! Soha. Senkivel szemben sem.“ ( Lásd: P.J.: Emberjogetikai tízparancsolat, 2009)

Értékrend-szociológiai feladatom kutatásával, elemzésével, majd tesztelésével is foglalkoztam, és így ajánlottam más személyeknek, csoportokban az alternatívám. Kifejezését midenhol és mindenkivel szemben megelőzte eltökélten alkalmazott emberi méltóság-tiszteletem ( A Gondolat-Kör tudományos szabadságkutatásának következtetése: a társadalomban értelmezhető szabadság-alapérték végre történelmi fordulatként csakis államilag, azaz alkotmányosan szavatolandó, kinevezésmentes egyenrangúsági viszonyokban értelmezhető! / Lásd P.J.: Mozgó világunk harmonizáló fix pontja, 2005)

Későbbiekben tehát ez a társadalomszemléleti beállítottságom is felismerhetővé vált: ellentmondásos látszatdemokráciában élünk. S kinek volt kedve ráállni e hullámhosszomra és egyre hajszoltabb egzisztenciális életünkben kölcsönösséggel időt, türelmet, megértést fordítani rá?! Nem is beszélve az ügy kockázatairól. Mégis nemzetiségüktől függetlenül kerestem szellemiségben automatizált világunkban, Európában az igazi értelmiségi embertársaimat.
Tehát társadalmi, népművelési célom mélységét aligha ismerhették meg az átlagemberek. E témával való szembesítés többek számára valószínűleg provokálásként hatott fogyasztásközpontú mindennapjaikban! Megszokottságukból kizökkentve érezhették magukat már a téma felvetésének hallatán.

- Mi vagy Te, misszionárius? - szembesített egyszer a kérdéssel 2012-ben a BMW-cégnél egy vallásos török munkatársam. Elgondolkodtam, majd őszintén válaszoltam neki: - Igen, Halim, ezért vagyok a Földön: …

2. Egy jelenleginél teljesebb, a "normatív demokrácia" missziójában

Természetesen már a magyarországi szocialista rendszerben eltöltött 29 évem alatt megnyilvánult bennem alapos szellemi-gyakorlati munkavégzésem elõkészítésének módszeressége és annak kivitelezése, valamint csoportmotíváló képességeim. Termelési tevékenységemet a későbbi évtizedekben sportolással és társadalmi szervezéssel egészítettem ki. „Jó káder“, munkásszülők gyermeke voltam.Termelőmunkám mellett otthoni évtizedem alatt demokratikusan választott ifjúsági és üzemi bizottsági tanácstag lettem. Társadalmi munkában, komolyan vettem ezt a feladatot, de valamikor aztán világnézetileg csak megrekedtem. Sikeres funkcionárius lehettem volna, de nem kívántam átállni erre a pályára. Az új gazdasági mechanizmus és a rendszer ellentmondásai lelkileg hatva rám kiűztek az országból. Művezetőm figyelmeztető szavai felráztak:

- „Magának két választása van. Vagy felakasztja magát, avagy elhagyja ezt az országot!" Jobb, tisztességesebb életutat kellett keresnem magamnak.

Németországban fellélegezhettem. Eleinte még nem tudtam, hogy csöbörből vödörbe kerültem. Azt sem, hogy valamiféle személyes „küldetésemet" kell akarva-akaratlanul folytatnom!

Piffkó András a nyugateurópai magyar emigráció 1956 utáni egyik főszervezője, aki több csúcsszervnél / Magyar Szervezetek N.o.-i Központi Szövetsége, Szabadságharcos Világszövetség, etc. az egyetemes szabadság szószólója 

A szakmámban hamar munkát találtam, de az abban segítő honfitársaim kapcsán benne maradtam magyar közösségi tevékenységemben is. Faltam, emésztettem és 10 éven át terjesztettem a kinti magyar könyvkiadás termékeit. Napi munkaidőm után újabb majd 5 órás a nyugati magyar könyvek terjesztőszolgálatában végzett társadalmi, klubvezetői munkát végeztem a Magyar Szervezetek Németországi Központi Szövetségének irodájában. Rendszeresen, Nyugat-Európában részt vettem a magyar emigráció rendezvényein, így kiállításszevezőként több alkalommal is a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron. Kulturális-politikai csoportokat látogattam, mozgalmakban vettem részt, tökéltesítettem a világnézetem. Főként barátommal, Rőczey Jánossal nap mint nap folytatott beszélgetéseim nyomán. Szociológiai csoportunk Gondolat-Kör elnevezése tőlem származott, és különösebben a gazdaság Munka-Tőke termelési tényezői viszonya foglalkoztatott. Ettől az időponttól kezdve válhattam sokak szemében egy kissé "különccé". (Ugyebár már munkatársaim Magyarországon sem karrieristát láttak bennem!) Erről ugyan nekem sok nem jutott a fülembe (esetleg gúnnyal-cinikusan csak a „kis Petőfi"), mert mindenben aktív és lelkiismeretes voltam, azaz minden fölvállalt feladatomat lelkiismeretesen teljesítettem.

„Tanulj, végezd az iskolákat,.. Te nem magadnak születtél, De a hazának, a világnak!"

Petõfi Sándor: Az apostol, 1848

3. „Előre hát mind, aki költő*, a néppel tűzön-vízen át !“

(* Célzás társadalomtudósokra, művészekre )

Népünk lelki-szellemi kondicionálását hiteles, eredményes népművelőink mindig a társadalmi valóság helyes felmérésével kezdték. Követhetem olyan szociográfiában jártas íróink példáját, mint például Végh Antal avagy Moldova György, akik bemerészkedtek ingoványos társadalmi területekre, hogy valóságszerűbben látassanak meg problémákat. A német Günter Wallraff ¹⁰ annyira bele akarta élni magát a társadalom szélére szorult rétegek megismerésébe, hogy - mint Mátyás királyunk, álruhában - hitelesen bemutatandó ügyük érdekében inkognitóban az emberek közé vegyült (lenézett foglalkozásúak, diszkriminált vendégmunkások, stb), velük együtt dolgozott, érzett. Ismertebb könyvcímei például: „13 nemkívánatos riport"(1969), 
„Ti ott fent, mi itt lent" (1973), avagy "Egészen lent" (1986).

Ne feledjük, hogy a társadalmi problémák elhallgatása növeli a rejtett feszültségek váratlan kirobbanási veszélyét (lásd javarészt törökök elleni újnáci-gyilkosságsorozat időszerű NSU-pere Németországban), ami nem ritkán a manipulált-degenerált személyiségek csoportos erőszakos megnyilvánulását is eredményezheti (lásd éppen Ukrajnában)!

De térjünk lényegileg a tárgyra, felsorolnám évtizedekre visszanyúló kirívó tapasztalataim sava-borsát. Tehát legjavát. - Mint-egy a nyugati társadalom velem szemben elkövetett, jelképesen emberiségellenes, bűnügyi gyűjteményét. A bűnjeleket.
Mely színhelyeken értek akár honfitársaim körében, akár munkahelyeimen látványos, felháborító, bűncselekménynek minősíthetõ hatások?

                                                                    *

4. Üldözik a Gondolatot !¹¹

„Egy gondolat bánt engemet...", csak éppen nem Petõfi bizonyos gondolata! A GONDOLAT -ért üldöztek a szabad világban, ahová személyes szabadságomért menekültem és amiért hagytam el a családomat, szülõföldemet. Valójában mindenkit üldöznek, de csak kevesen tiltakoznak az oka ellen, mint most magam, hiszen fõleg a munkahelyünkön nem vagyunk szabad emberek!

„Ha az üzemben nincs munkásdemokrácia, akkor következésképpen (tehát a demokrácia) az államban sem létezhet. Csakugyan a munkás (dolgozó) csakis az üzemben van saját közegében, itt tölti be LÉNYEGI TÁRSADALMI SZEREPÉT. Ha a dolgozó a munkájában (bér)rabszolga, akkor az a munkán kívüli /munkahelyén kívüli/ szabadság villámgyorsan afféle >vasárnapi szabadsággá< válik, ÁLSZABADSÁGGÁ!" (Jacek Kuron: Nyílt levél a LEM-hoz, Varsó, 1965)

Mindenütt értek csapások, megalázások, kirekesztések. Üldözött lettem a „szabad világban", mert követelni mertem minden társadalmi területen köz-szabadságunk (azaz zavartalan együttműködést biztosító alapértékünk) által hordozandó emberi méltóságunk tiszteletét és priorítását az emberi jogok 1.§-a alapján (lásd Eleanor Roosevelt bevezetőjét, mely szerint ez a civil, az államigazgatási és ... a gazdasági területekre is egyaránt vonatkozik / 1948. december 10. - A Gondolat Kör jött rá és utalt arra először, hogy e téren jogi-kulturális beszűkítés, ignorálás, sőt, szabotálás történt!)

Rőczey J.János - filozófus, szociológus, a Burg Kastl -i Magyar Gimnázium szociológia és magyar irodalom tanára

4. 1. Első munkahelyem

Vagy harminc év elmúltával jutott csak a feleségem révén véletlenül a tudomásomra, hogy a munkahelyemre beajánlóm (Szántó János, Logisztika) egy találkozón röstelkedve említette, hogy: - A János miatt a cég igazgató tulajdonosa (Firma Zettler, Herr Benz) már az elsõ letöltött éve után megrökönyödött. Azt jegyezte meg nekem, hogy: >Milyen embert hoztál Te be hozzánk? A szocializmusból jött, alig van itt, s a munkahelyén már üzemszervezési javaslatai vannak!< Mindenesetre ettől függetlenül ennél az üzemnél alkalmazotti munkaviszonyomban majdnem 20 évet eltöltöttem. Hiába voltam korábban Magyarországon üzemi bizottsági tag, itt már be sem léptem a szakszervezetbe. Az emigrációs szabadidős munkám mellett e cégnél csupán a szakmai munkakötelességem érdekelt. Mesteriskolát végeztem esti továbbképzésekben, majd üzemgazdászi képesítést is megszereztem (Akademie für Unternehmungsführung) a későbbiekben. Számos újításomat is díjazták.

Azonban a céget váratlanul felszámolták. Németek számára szokatlan különcségem végkielégítéses távozásomkor nyilvánvalóan „megbosszúlta" magát". Lásd:

4. 2. Ugrás a szakmai ranglétrán?

Megállapodásom volt az átvételemről egy szomszédos űrhajózási programban közreműködő mechatrónikai céggel (Firma Kissendorfer). Gyakorlatom, különleges német szakmai vizsgáim jó ajánlásnak bizonyultak ottani bemutatkozásomkor. Minden le lett beszélve közöttünk, szakmai fejlődésem fordulópontjára készülődhettem. Megbeszélésünk szerint egy adott időpontban jelentkeztem is átlépésem ügyében, azonban váratlan rideg elutasítás fogadott!... ? Megrökönyödtem. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett. Csakis a háttérben valami. Munkatársaim világosítottak fel később:
- Igazgatónk és megpályázott céged tulajdonosa hetente a főnökünk szponzorálta klubban rendszeresen teniszeznek egymással. Természetesen szóba kerülhettél beszélgetéseikben. Beállítottságod, társadalmi akciókban való részvételed nem kerülte el a teniszpartner figyelmét. - Kellett neked híresztelni a főnökeink megválaszthatóságát!

A munkaadók összefognak egymással -s a merev struktúrák megtartása érdekében még a szakszervezetekkel is!- a munkavállalókkal szemben, ha egyesek soraikban hatékonyabb igazságosságért szervezkedni próbálkoznak!
Kísértett ugyebár az 1979-es Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár általam szervezett nyugati magyar könyvkiállításán a mottónk:

Ha a kancelláromat megválaszthatom, akkor miért nem választhatom meg a főnökömet is? -láttán tapasztalt szemrehányó reakció egy szakszervezeti funkcionáristól: - Miért nem saját országotokban hirdetitek a Boss megválaszt-hatóságát? Válaszunk: - Mert ott nyílt diktatúra van / „S ott, ahol a hatalmat nem választják, ott diktatúra alakul ki és szolgasereg!" -jegyzé meg halkan jelenlévő munkatársam, Rőczey János A befejezetlen forradalom (1999) c. könyv szerzője. 

 

Rőczey J. János - az "üzemi önigazgatás"-modell atyja - eszméjének továbbfejlesztője - az Emberi Méltóság 1956-os Magyarországi Forradalmának indítéka

Szabadság? Az ember legfőbb kincse! Ha megkérdeznénk az emberiség hét milliárd tagja közül a felnőtteket:

- Akarjátok-e munkahelyeiteken a főnököt demokratikusan választani, avagy az mindegy nektek? Mindnyájan azt válaszolnák: - Igen, magától értetődően. Ez nem mindegy!

Mégis, mi uralkodott el valójában? Csak a gazdagok, a nagyon gazdagok határozzák ezt meg.

Hírek a médiából :

--- Szabadságunk és a jogállam beszűkülnek. Trump milliárdosokat nevez ki minisztereinek! / 2017 márciusában

--- "Milliomosokkal javítódik meg a világ? - Franciaország kormányának 12 tagja milliomos" - AOL-Szerkesztőség, 2017 december 18.

*

Középiskolás, tudományos szakember, szervező, művésznő és újságíró a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár "Magyar irodalom Nyugatról" - kiállításán 1979-ben

4. 3. Talán sportvezetői pályafutás?

Ezzel egyidejűleg rázott meg családomat régóta támogató barátnőnk (háború után kisodródott, majd hazatért magyar apa német leányanyától született gyermeke), Médi P. -nek viselkedése - hosszú évek során sportköri aktívitásom és együttműködői tevékenységem (München TSV 1860 klub, versenyzői és edzői aktívitás és karate-részlegvezető-helyettesi funkció) partnerének hirtelen szakítása velem, velünk. Segédedzőjeként javasolni merészeltem neki magán sportiskolájában új, gazdaságossági szempontokat, Nem az elképzelései szerint, bátor „ellenjavaslatként" viteleztem ki egyszer az edzéstervét. Nem volt mese, kihívóan élesztgettem a szuverénul gondolkodó munkatárs alternatív elviségét. Hogy merészeltem meg ilyen "lázadást"!? - Mert nem tudtam szolgalelkű lenni!

4. 4. Netán egyházközösségi funkció?

Hosszú ideig a müncheni magyar katolikus egyházközségi tanács, hívőktől demokratikusan beválasztott tagja voltam. 1982-től már önszántamból lemondtam róla! - Miután a gondolatiságunkat támogató müncheni katolikus ifjúsági lelkész (Josef Obermaier) II.János Pál pápa korábbi müncheni látogatására Barbara Engl nevű tanítványát alaposan felkészítette és annak őszinte felszólalásán az ifjúság nevében, felvettük és személyesen is tartottam körével a kapcsolatot. Meghívására a burg kastli Magyar Gimnázium diákjainak bevonásával találkoztunk az irodájában. Vallásos-szellemiségi kapcsolatunk reményteljes együttműködésnek indult. Szenzációsnak tartotta a Gondolatunkat. - Majd egyszer csak, hirtelen, megbeszélt vallásközösségi koordinálói jelentkezésem során letagadtatta magát. Érthetetlenül elzárkózott. Megtorpant!? - Eltűnt, megszűnt. Elnyelte a föld? - Felsőbb rendelkezésre? A klérus körei megrökönyödtek, mert nem hagyományosan volt vonalas!? Nem jutott a tudomásunkra.
Ilyen klérust én nem támogathatok! -véltem. Nem szándékoztam továbbra is egyházi adót befizetni, más megoldás nem volt, mint hogy az adóhivatal kiléptetett a katolikus egyházból.

"Az egyház a szegények, az elnyomottak, az üldözöttek oldalán áll, de azzal a pénzzel és hatalommal, melyet úgy szerzett meg, hogy a gazdagok, a hatalmasok oldalára állt!" ¹²

                                                                  *

Ettől független előzményként megjegyzendő, hogy engem az 1956-os Magyar Forradalom legmarkánsabb, egyház-eszmeiségi személyisége, Mindszenty József biboros 1974 julius 3-án a müncheni katedrálisban személyesen bérmált. Mivel látogatásakor egy fényképsorozatot készítettem róla, viszonzásul írásos áldásával is ellátott:

"Kedves Fiam, köszönöm a fényképeket, jókívánságokat. A modern ember képszeretetéből sokszor hiányzik az a tudat, hogy az ember maga Isten képe és hasonlatossága és a kegyelem által Isten fiai vagyunk; az Ô képére, amelyet lelkileg magunkban hordozunk, kell vigyáznunk magunknál és embertársainknál.

Szeretettel küldöm áldásomat, + József / Bécs, 1973.08.24."

Mindszenty biboros németországi körútja alkalmával

 Mindszenty bíboros bécsi székhelyéről kiindulva végezte a nyugati magyar diaszpóra közösségeinek látogatását

4. 5. A „rendszerváltás" küszöbén

Majd egy évtizedes könyvterjesztői és magyar szociális alapítványi, többek közt ifjúsági klubszervező tevékenységemnek a Németországi Magyar Szervezetek Központi Szövetsége helyiségeiben is befellegzett. Rövid hónapok alatt azzal az ürüggyel lett megfúrva, hogy az ott folytatott felforgató „terrorista csoportszervezés gyanúja" a német szervek fülébe került. Kiutáltattunk.- Teljes, hosszú éveken át végzett emigráns társadalmi munkámból leléphettem. Arra gondolok, hogy a német államot most utólag jogosan perelhetném be „veszélyességi pótlékom" megfizetésére! - Éppen az állami hivatollnokok magatartása volt ez esetben velem szemben jogállamellenes!
Eszmeiségi inditékaimat az emigráció személyiségei nem támogathatták, hiszen meg sem érthették. Még a Szabad Európa Rádió képzettebb szakemberei sem. Nem voltak már képesek szellemi vonalon átkapcsolni "hullámhosszomra". Csak csodálkozva, persze, azért nem féltékenykedve, szemlélték kezdeményezéseimet. Az emigrációs magyar közélet is lassan megszűnt, így hát más körökben kellett keresnem eszmeiségem érvényesítését.

4. 6. Német, parlamenten kívüli, ellenzéki alternatívák

1987-től három teljes évben szakmai képesítéseimet tanulmányokkal és sikeres vizsgákkal bővítettem (szerszámkészítő mestervizsga, a kézműves vállalkozások üzemgazdásza), majd politikailag a német Humanista Mozgalomban, a Pártjukban vállaltam aktív, szociális szerepeket. (Lásd többek közt szociológiai tanulmányaimat, pl.: Az emberi jogok a munka világában, 2000¹³ Náluk évekig hetente többször is esténként értelmes, szolidáris, társadalom-filozófiai felfogásomat megosztó, társakra találtam. Õk Gondolatkörömhöz hasonló szellemiségi alapon álltak. Sokáig nagyon jól megértettük.egymást.

De aztán fanatikus tőkés-gyűlöletük és a sikertelenség csak szétzilálta ezt a csoportot. Képviseletükben a Müncheni Szociális Fórumba (lásd a müncheni EineWeltHaus - "Egy a világ-Ház") delegálva lettem, de a blokk megrögzött marxista irányvonalát még egy természeti katasztrófa sem tudta volna megváltoztatni.

1956-os forradalmi ihletésű alternatívánk programba vételét tagjaik szellemileg merev beskatulyázottakként többségileg sorra leszavazták.

A humanista kritikai készség példája / fenti szózat:

München utcáin, sokszor mindennaponként, politikai motivációs beszélgetéseket vagy aláírásgyűjtő akciókat rendeztünk. Mindezek érzékenyebbé tették szellemiségi képességeimet. Például egyszer egy kétségbe esett hölgy került elém: szolidarisan tanácsot adtam neki munkahelyi, zaklatottsági problémáira.Megenyhült. Megköszönte a tanácsadásom, majd váratlanul azt kérdezte tőlem, hogy: "Homlokon csókolhatnám-e?",... - Miért ne? -válaszoltam. A társaim ezt messziről is észrevették, s később csodálkozva kérdezték:

- Ugyan mit csináltál vele?, -Semmi különöset, csupán őszintén, helyzetét átérezve elláttam tanácsokkal. Irodai munkahelyén állandóan zaklatták. Zsarolták is... - Hálás volt az irányomban.

Ezek a harcostársaim voltak sokféle mozgalmi elfoglaltságomban, még talán csak „az értetlen" szimpatizánsok, és sajnos, betokozódott fafejűek.

Ideológiailag balos-jobbos szélsőségesekkel ismerkedtem meg, akik mindnyájan szellemiségi fejlődésükben -talán életkörülményeik következtében- megrekedtek. Emberileg azonban kivétel nélkül tisztességesek voltak! Ezért kiálltam mellettük, ha szükségük volt a szolidaritásomra: az iraki háború ellen, avagy a bajor kormányzat által évente szervezett külügyminiszteri "Biztonsági Konferencia", azaz háborús-konferenciaellenes, sorozatos tüntetéseken még a vezértranszparenssel is az élre álltam. Amikor az egyik évben a tüntetési tilalmat megszegő főszervezőt (Bündnis München gegen Krieg), aki hithű kommunistának vallotta magát, a rendőrség letartóztatta, elmentem a végső, tartománybírósági tárgyalására. A hallgatóság első sorába ültem be, az államügyésszel szemben. Külön, ez alkalomra tervezett-legyártatott polóingemet viseltem. Szembetűnűen:

„Polgári engedetlenség, avagy kollektív bűnösség" -felirattal. - Felmentették.

Aktívisták háborúellenes tiltakozása München kulturális gócpontjában, schwabingi főutcáján a szerzővel 2011 augusztusában

Másként alakult minden több évtizedes munkatársammal, szociológiai, politikai tudományos munkáink német nyelvi lektorával, a szomszédommal, Anja K.-val. Vele ugyan nem éleződhetett ki szakításig a helyzetem, hiszen egymás mellett lakók valánk, de vele is sokszor feszültté vált a viszonyom. Pozitív társadalomvalóság érzékelési tehetsége, segítőkészsége ellenére reflexszerű beidegződéseit nem volt képes feladni. Jól ismerte központi témánkat a barátommal. Ismerte, csak egyetemi végzettsége ellenére ő sem igazán érthette meg. Hasonlóan, mint előszeretettel mások is, nem érveket hozott fel, hanem megértési megfeneklése nyomán, akiktől a tanok, meglátások származtak, azokkal szemben vált ellenségessé!

Szellemileg beszűkült akadémisták tipikus reagálása: ha nem értenek meg valamit, akkor nem azzal vannak elfoglalva, hogy megértsék a mondanivalóját, hanem, azt firtatják, ki az - aki mondja, honnan jön az érvelés? Avagy milyen írásmunkában jelenhetett meg. - Ezt a barátomra vonatkoztatta. (Anja később már arra is minden áron rá akart beszélni, hogy 87 éves barátom és tudományos tanítómesterem „már nem beszámítható, s tézisei láttán gyámság alá helyezendő". Ez volt aztán mindennek a teteje!)

A 90-es évek idején rendkívül széles bázisú társasági életet éltünk: lakóházunk kis kertjében rendezett piknikeinken néha 50 résztvevő is megfordult. Éjfél utánig tartottak. Hozzájárult kibővüléséhez az, hogy gyerekeim az Isarnixen-egyesületben aktívan úsztak. Hetente 4-szer vittük őket edzésekre és szomszédainkkal mindenféle ismerõseinket és érdeklődő-közreműködőket is örömmel fogadhattunk. Egymásfelé fordulásos békeidők voltak. Időszerű társadalmi problémák és személyes ügyeink voltak az kertasztali beszélgetések témái.
Ekkortájt a magyarországi rendszer változás előtt állt, s a kormányzat ettől az időponttól kezdve már engedélyezte a beutazásaimat.

4. 7. Nem csak a Haza, a portánk is mindenek előtt!

Magyarországi vonatkozású vállalkozói, idegenforgalmi- és ingatlankereskedelmi tevékenységem (SeeFee GmbH) során később sem álltam le társadalmi munkámról, de az inkább szellemiségi vonalra szorítkozott. Vizsgáltuk annak lehetőségét, hogy miként lehetne a Tőke és a Munka termelési tényezők viszonyát kiegyensúlyoznunk, igazságosabbá tennünk. Eleinte a gazdasági döntések szempontjából a tőkerészarány dominálásának nem nagyságrendje szerinti érvényesítésére gondoltunk, s egy ilyen működésű magyarországi cég alapítását kezdeményeztem. Legalább tíz helyi befektetőtársammal a Balatonnál próbálkoztunk megvetni a lábunkat, de aztán a legtőkerõsebb német befektetõnk váratlan elhunytával a befolyt összegeket helyi ügyvéd-képviselőnk szépen elsikkasztotta. Elakadt ez az ügy, de közben magunk is csiszolódtunk szellemileg, és tudományossággal arra a felismerésre juttottunk, hogy...

a Tőke és a Munka tényezőknek csupán egyenrangú partnerségi együttműködésben lehet jövője. - Lásd „üzemi önigazgatás"-modell

„Betriebsselbstverwaltung“ -"üzemi önigazgatás" -modellről Prof. Dr. Ralf Dahrendorfnak /a Londoni Közgazdasági és Politikai Tudományok Egyeteme igazgatójának szakvéleménye:

- Tisztelt Rőczey úr, levele kerülő utakon ért el. Az önigazgatásnak, ugyanúgy, mint Ön, meggyőződéses híve vagyok, s azt hiszem, kis tanulmányával hozzájárult az ügy előbbre viteléhez. Csak azt kívánhatom Önnek, tartson ki továbbra is lelkesedéssel -csüggedés nélkül- az ügy szorgalmazása mellett. Szívélyes üdvözlettel...

4. 8. Reform-vonalasságunkat nem adjuk fel, de nem is erőltetjük

"Modern mindaz, ami hosszú távon is értelmes és az embereket szolgálja." >Magánszektor az állami előtt? - Nem, köszönöm.< - Christian Ude müncheni főpolgármester cikkének magyarra fordítását 2008 decemberében még örömmel nyugtázta a válaszlevelében, azonban későbbi: „Minden kinevezés emberiségellenes bűntett!" - Rőczey-tanulmány fordításom már süket fülekre talált nála. Ignorálta. - Nem véletlenül mellőzi valaki, éppen egy pártfunkcionárius, esetleges elköteleződését egy kritikus állásfoglalásra!

- Akkor nem maradhatna minden a régiben!

A Gondolat-Kör tagjainak eszmeiségét sem korábban, sem később egyetlen hatóság vagy szervezet hivatalosan sosem kifogásolta, nem támadta meg! Jogilag tehát teljesen legális a felvetésünk. Ignorálásunk, háttérbeli diszkriminálásunk, az alattomos és gyáva "összeesküvés" a hátunk mögött jellemző következménye egyre jobban eluralkodó, emberiségellenes, nyugati eredetű, fogyasztói, barbár kannibál-kultúránknak, amely a „rendszerváltással" észrevétlenül kiterjedt hazánk társadalmára is! Joggal tarthatjuk mi és a magyar nép bűncselekményt elkövetőknek, erkölcsileg bűnösöknek felelős poziciókban ágáló, e hullámmal együtt sodródó elkövetőit.

4. 9. Ott-hon posványlecsapolásban - itt-hon téli kikötőben

Miután reformelveim mellett kitartottam, de az adott társadalmi légkör rosszabbodott, ismét helyre kellett állítsam a harmóniámat. Magyarország érdekeltségű vállalkozásom piaca kezdett elsorvadni, és a céget fokozatosan fel is számoltam.
Korábban üzleti ügyeim kapcsán keresztül-kasul beutaztam Magyarországot és amellett szociológiai, filozófiai gondolataim, tudósításaim foglalkoztattak. A publikálásuk boldogított. Több száz írásom jelent meg, javarészt magyar internet pl. a www.karpatiharsona.info -honlapokon. Nyugdíjba menetelem küszöbön állt, ezért egy sugallatom nyomán az elhanyagolt, családi balatoni szőlőskert rendbehozása lett a szívügyem. Menedékhelyre volt szükségem, ahol meditálhattam és belsőleg megújhodhattam. - Akkoriban még nem tudtam, hogy remeteségre állítom be magam.

A német társadalom fejlődésének megrekedése kizárta tapasztalataim, eszméim újfent gyakorlatizálását. Az emigráció maradványa végleg gettó-kultúrába hanyatlott, német szellemiségi köreim, kapcsolataim elsorvadtak. Mint amikor egy motor hirtelen bedöglik!

Megmászhatatlan falak magasodtak előttünk.

Eleinte eszmeiségi barátaimmal abban reménykedtünk, hogy 1956 eszmei örökségének ajánlásával odahaza népünk segítségére siethetünk. Ez a Gondolat-Kör tagjainak nem adatott meg. Pontosabban az ország lakóinak társadalmi, gerinces egyéni felegyenesedése önérdekű karrieristák miatt nem folytatódhatott. Céljaink teljesebb demokráciára irányultak, de a szülőföldünk (a „hazai" -jelzőt nem használhatom!) „ejtőernyős" magyar értelmisége részéről erre nem lett vevőnk! A hitelesen tudományos, demokratikus szellemiségi kultúrafejlesztés sem a pártoknak, sem a médiának nem állt az érdekében. Parlamenti-szövetséges közakaratellenes diktatúrájuk bebizonyosodott. Ettől függetlenül immár vonatkozási helyszínén terjesztettem társadalmi alternatívánk magját, a Gondolatot és A befejezetlen forradalom -könyvalakú filozófiai programot.

                                                      - 1956 Magyarország névjegye!

A történelmi, 1956-os Emberi Méltóság Forradalma társadalmi jelképhordozó

Kossuth-címere

Az etikailag és logikailag is felkészületlen, nosztalgikus vagy farizeus vallásossági látszattudományos pót-tanokba és -cselekvésekbe menekült magyar nép felvilágosítása során nem egy kellemetlenség ért Magyarországon.

Például, a Balatonnál. Bár hosszú barátság fűzött a kertépítész D. Gáborhoz, mégis alaposan felizgatta, provokálhatta meggyőződésében könyvünk szellemiségi mondanivalója. Nem titkolta. Nem értett egyet a cigány kisebbség emberszámba vételével: " De-mok-rá-ciát ezeknek?! " Eddigi munkavégzése helyébe más alternatív érvényesülési kereseti megoldást választott magának! Egy átrészegeskedett és pókerezett éjszakája után nem volt képes nálam vállalt kertépítő munkáját folytatni ill. befejezni. Hozzám fűződő kapcsolatában teljesen megzavarodott. Felindultan, végső kifizetését előre követelvén másnaposan futott be, majd tanúk előtt is ököllel felém ütött. Félrehajoltam, majd munkájának befejezése nélkül mégis kifizettem őt.

4. 10. Kelj fel, Jancsi !

Minek után leányaim felcseperedtek és önállóak lettek, nyugdíjas egzisztenciánkat kellett rendbeszednem. Feleségem kétségbe esett, mert nyugdíjbevételeink nem fedezhették létfenntartási költségeinket. Megoldást kellett nagyhirtelen találnunk. Házbéli, volt erdélyi-szász szomszédunk (Diethelm H.) jelentkezett egy ajánlattal. Kb. tíz évig lakhatott a lépcsőházunkban, de utána vagy 30 évig csak véletlenül láttuk egymást. Régi bizalmunk meglétét feltételeztük egymásban, bár időközben ő is sok mindenen átment, és magam is, hiszen belefeledkeztem politikai aktivista melléktevékenységembe és Gondolatiságomba. Ezt nem tudhatta. Elváltak ugyan a hétköznapjaink, szellemiségi útjaink, de újólag egymásra utaltak bennünket egzisztenciális körülményeink. Korábbi barátságunk kapcsán segíteni szándékozott nekünk.

                                                                        *
 

5. Jellegzetes és időszerű munkahelyi tanulságok - az "üzemi önigazgatás-modell" (eredetét lásd az 1956-os magyar eszmeiségû, társadalmi átalakítási kezdeményezést egy   "demokratikus szocializmus" magjaként)

5. 1. BMW, mint kiváltságos mintaüzem

Következzék leszűkített, de annál tanulságosabb BMW-s élménybeszámolóm tipikusnak nevezhető egyedi esetekkel.

Milyen tehát az időszerû munkahelyi légkör egy német multinacionális üzem törzshelyén?

Diethelm maga mellé keresett egy nyugdíjas váltótársat a BMW fejlesztési gyáregységéhez. Elvállaltam. A müncheni részlegek és a münchen-környéki telepek között a fejlesztési motorokat és azok alkatrészeit kellett rakodni és ide-oda szállítanunk. Munkafelvételem első napjai a bevezetésemmel teltek. Írásos szerződést nem készítettünk. Egy külső peremvállalkozó időszakos - tehát bármikor mellőzve lehettem volna - alkalmazottja lettem protektorom beajánlására. Támaszpontomul a városrész nagyságú üzem fejlesztési részlegének (BMW-FIZ) logisztikai egysége szolgált. Napi 10-20 szabad áthajtásom volt az üzemrészek őrséggel-elektronikus beléptetésű sorompókkal ellátott kapuinál. (Érdekes, két éves szolgálatom alatt soha nem ellenőrizték kocsim rakterét! Úgy látszik, értékek ellopásával személyem aligha kerülhetett gyanúba.)

Protektorom munkakörömbe 1-2 nap alatt bevezetett, bemutatott majd mindenkinek a leggyakrabban látogatandó telephelyeken. Már az első közös utunknál feltűnt számomra, hogy amint végeztünk a bemutatásommal, váltótársam azonnal az udvaron álló hulladék-gyűjtőládákhoz ment. Használható szerszámokat avagy anyagdarabkákat stb, vett magához belőlük.
- „Tudod, elvileg nem megengedett ez a hulladékeltulajdonítás, lopás, de néha a cégnél 30-40 éves jól felszerelt műhelyrészeket bontanak le és modernebbeket építenek a helyükbe. Szerszámok, gépsorok, műszerek, stb. lesznek egyszerűen kidobva. Kár lenne értük. Mivel nekünk szabad átjárásunk van, bennünket nem vizsgálnak.Vittem én már ki privátba üzemi alkalmazottak házához még kiselejtezett hidraulikus személygépkocsi-emelőállványokat is.“

Egyszer kilátogattam a nyaralójába, ahol számos faanyagról és acélszerkezetről lerítt, hogy elszármazott BMW-s „hulladék". Persze, D. már évtizedes csicskási haverságban volt a főnökünkkel, s a hűséges szolgák, úgyis mint cinkosok, ellentétben Petőfink Szilveszterével (aki megtagadta a felajánlott lehetőséget: „Azért, hogy énnekem szolgáim legyenek, én más szolgája nem leszek.“/ Az apostol), összetartanak!

 

A  BMW jellegzetes főépülete

Egy multinacionális királyság citadellája, de itt nem egy feltétlenül hataloméhes Trump-pal

Újabban egyre inkább erősödik az u.n. eréjes, egyedülálló vezetőszemélyiség iránti kétségünk nem csak a Nyugat, eddigi tekintélyt kedvezményező gazdasági kultúrájában, hanem éppúgy politikai területén is. Amíg demokratikus kultúráról a gazdaságban eddig szó sem lehetett, addig a politikai életben is sorozatosan ilyen siker-beállítottságú személyiségek kerülnek napjainkban funkciókba. Immár azonos síkon fut mindkét terület, ezért a gazdaságból a politikába átejtőernyőző korábbi menedzser-magatartásúak demokráciaellenes stilusa tartósan provokálja választóikat és a független igazságszolgáltatást. Így Trump stilusának utánzói köre (Orban, Erdogan, Babis,..és most már Macron is) kibővülőfélben van.

A jogállamiság megcsonkítódik (az igazságszolgáltatás függetlensége aláásódik, az ellenőrzési hatóságok hatáskörei, a polgárjogok és a sajtószabadság beszűkülnek).¹⁴

Heinz Bude, a Kasseli Egytemem szociológusa megkeseredettnek ítéli meg a polgárság középrétegét. Európában és az Amerikai Egyesült Államokban a többség felvetette azt a kérdést, hogy az utóbbi harminc év individualizmusa pozitív volt-e? - "Egy olyan többségi réteg jött létre, amelynek tagjai kételkednek abban, hogy az  > e r ő t e l j e s <  (!?) személyiségekben való hit helyes eszmeiséget képviselt volna." Mivelhogy világunk olyan problémákkal kűzd, amelyeket erős egyeniségek sem képesek megoldani. "A közösségekhez való tartozási vágy erősödőben van. A következő német kormánynak mindenekelőtt az elkeseredett középréteggel kell törödnie. Többségünk a védtelenségnek érzi magát kiszolgáltatva. Egy széles réteg úgy érzi, hogy a neoliberalizmus nem volt tisztességes"

Miért? A kormányzatok tán, ha a jelenlegi, immár felismert igazságtalanságon alapuló viszonyokat meghagyják, akkor még azok?!

A BMW-nél érdekes munkám volt, mert megismerhettem Németország egyik legismertebb és legmodernebb autógyárának szervezetét és működését. Munkám még érdekesebbé vált később azért, mert rengeteg emberrel ismerkedtem meg az üzemrészekben és lassacskán személyes kapcsolatokat is ápolhattam velük. Alkalmanként még személyes, családi problémáikba is beavattak! Kiváncsiak voltak a véleményemre. Megismerhettem a dolgozók emberi és személyes politikai beállítottságát, időszerû üzemi és szociális problémáikat. Feladataim megoldása mellett nem hagyhattam ki azt a lehetőséget, hogy a szívügyemet, az „üzemi önigazgatás" modelljét és a Gondolatot munkatársaimmal megismertessem ill. a fogadtatását köreikben tesztelhessem!

A technológiai-műszaki színvonal és azok megújítása a BMW-nél kifogástalanak bizonyultak, üzemgazdasági kisérletezéssekkel viszont hadilábon álltak. Nem csak a korább bemutatott Dahrendorf-szakvéleményre gondolok most, hanem még ott létem előtti Maik-féle, írásosan benyújtott javaslatára is (lásd 5.3. fejezetben).

5. 2. Aki főnök, az szolgalelkűeket eligazító kiskirály?

Logisztikai irányítom egy dölyfös, 150 kilós bajor (Szepp V.) volt, aki egész nap komputere előtt ülve dirigálta 7 fős részlegét. (Összetételileg ebből: 3 bajor, 2 török, 1 lengyel és magam) Szepp lakatos szakmunkásból, "minden vonalon szorgalmasan" dolgozta fel magát hű-béresi poziciójába. És szó szerint: rá-szolgált. (Láttatnom kellene, amikor a fejlesztés-törzsi főnökség éves beszámolóját tartotta a kollektíváknak, hogy gazsulálta körül őket!) Modora miatt, érettségim, valamint szakmai végzettségi fokozataim és különösen társadalomszemléletem következtében már az elsõ pillanatoktól gyakori egymás közötti feszültségek jelentkezésére számíthattam!

Kiadta számomra az első helyi ukázt: - Vedd tudomásul, hogy a BMW-nél a reggeli idő, az szent! Senkit ne zavarj reggeliideje alatt betoppanva szállításaiddal! - Éppen elég gyakori, alattomos felrúgásaival erősítte előbbi saját szabályzatát! Alig várta, hogy mikor köthessen belém. Közvetlenül soha, egy szóval sem dícsért meg. Még akkor sem, amikor magyarországi szabadságomból váltótársam kórházba kerülése miatt, telefonon visszahívott. Azonnal teljesítettem kérését, hanyatt-homlok visszautaztam. Munkámból semmilyen okból sem maradhattam távol! - Hibáim? Voltak. Célba eljuttatandó rakományaim rovására sosem. - Két évet húztam le Szepp kiszámíthatatlansága alatt:

- „Mondtam Neked, hogy sürgös a szállítmány. Miért nem indultál el? Láttam egy emeleti ablakból (éppen ott sörözött főnöktársaival reggeliidőben), hogy megrakott kocsival mégis megvártad a reggeliidő végét! Ötperces célfuvarról volt szó, s a szomszéd telepen az utolsó falat után nem azonnal pattannak fel ültükből az illetékesek.

Közben azért írásosan is terjesztettem az üzemi demokrácia és a demokratikus piacgazdaság tudományos tételét, nem hallgattam el kedvenc témámat a részlegvezetőkkel való beszélgetéseim során. - Hiszen toleráns emberek vagyunk a demokratikus pluralizmus társadalmában. Jogismeretem tudatában ugyan kitől-mitől kellett volna tartanom? Az idő múl-tával Szepp besúgóitól valószínűleg sok mindent megtudhatott, így érdeklődésem irányára felfigyelt. Amikor bedobtam volna neki a szívügyemet, ez játszódott le közöttünk:

- Szepp, lenne egy üzemgazdasági javaslatom! Elmondhatom? A válasza: - Ne mondd el, inkább menj haza vödörrel Magyarországra vörös iszapot merni! ¹⁵

Tessék, így nyilvánulhat meg a "szabad világ", avagy inkább a szabadossággá elfajzott gazdasági kultúra elöljárója azon a területen, ahol életünk majdnem felét töltjük el. Beszűkített jogaink keretében. Emberi méltóság központú normatívámra munkatársaim többsége csupán rácsodálkozhatott, mert a részlegbeli mindennapos beszélgetések eléggé alacsony színvonalat képviseltek. Egyetlen esetre emlékezem vissza, amikor kivételesen a főnököm is elszólta magát: - Nem egyszerű ez a megbízásom, de Te amúgyis olyan varázslatosan tudsz fellépni, hogy el fogod tudni intézni az ügyet! - Tényleg csak burkolt dicsérő elszólása lehetett.

Nagy néha be-betoppant az irodánkba egy jelentéktelennek tűnő, általam szakszervezeti funkcionáriusnak vélt alak. Mivel sokszor füzetecskéket helyezett el a főnök elé, azt gondoltam, hogy ő munkahelyünk bizalmija. Egyszer, egy évvel később jöhettem csak rá, hogy nem az volt. Õ a gyáregységvezető! Mivel addig sosem mutattak be neki, elég furcsa körülmények közepette tapasztaltam ezt meg: az egyik sarokban talált 2-3 szál hulladék-ládadeszkát állásidőm alatt kiszegtelenítettem, és a fal mellé fektettem. Gondoltam, majd berakom a kocsimba és hazaviszem. Másnap nem az eredeti helyén találtam, valaki kihozta a rakodóterembe. Kérdeztem a kollégáimtól, hogy melyikük akart megtréfálni? Nevetéssel válaszoltak. Műszak után magammal vittem. A rákövetkező napon szólt a főnököm: - Itt volt a gyáregységvezetőnk és valamilyen faanyagot keresett, amit tegnap félrerakott magának. Tudsz róla? Mit válaszolhattam: - Hogyne, õ lehetett az az „ismeretlen", aki odábbrakta a szögtelenített deszkáimat. Ráleltem és elvittem magammal. (Ha jó kedve volt Szeppnek, akkor néha megsajnálta maga is a kidobandó, használható pl. mosószeres kannákat: - Kellene bornak, akkor vidd csak el ?!) - Csak ekkor tudtam meg, hogy hogyan is néz ki a főnököm felettese, s hogy szerencsétlenül keresztülhúztam a szándékát.

Később aztán biztosan tájékoztatták...

5. 3. Ember, ember a láthatáron!... és méghozzá egy igazi értelmiségi!

„Mennyei vígaszként" ismerkedhettem meg az egyedi motorfejlesztés logisztikusával, Maikkal. Felhoztam neki az elöljáró-választás alternatíváját. Válaszával majd hogy nem a falhoz tántorított: - Erre már magam is rájöttem. Sokat olvasok. Felfigyeltem Martin Wehrle könyvére, az „Ellenségem az irodámban"-ra (2005). Elolvastam:

„Ha munkatársak főnökeiket megválaszthatják, akkor mindent megtesznek azért, hogy döntésük helyességét bebizonyítsák. Együtt gondolkoznak, ötleteket adnak be, megjavítják a teljesítményüket. Jobban azonosulnak a munkahelyükkel. Főnöküket a háta mögött is erősítik, ahelyett, hogy kigúnyolnák"!

Nem győztem csodálkozni! Hát aztán azon, amit még közölt velem:

- Engem nem tudnak már megfélemlíteni. Egy év múlva már nyugdíjas leszek. Nem hurcolhatnának meg. - Beadtam a szakszervezeti, üzemi tanács elnökének a javaslatomat: - „Válasszuk a főnökeinket!"! Írásosan. Ez még egy évvel ezelőtt történt. Azóta várom a válaszát..." (Hiába várta.- Hiszen üldözik a Gondolatot!)

Azonnal asszociáltam magyarországi kiszolgáltatott honfitársaimra, mert bennük már aligha lakozhat ilyen sértetlen lelkület! Gratuláltam neki, hogy ennyire meggyőző fokra tudott eljutni emberi, etikai szociális (ami sosem "szocialista"!) érzékenységi fejlődésében. Ezek után Maik lett a legkomolyabb és legértékesebb kapcsolatom BMW-s mindennapjaimban.

Majd mindennap adódott egy megbízásom a részlegéhez - különleges megrendelésre készülő vagy elkészült motorokat odavitelük avagy elhozásuk folytán. Örömmel végeztem ezeket. Már belépésemkor az ajtajuknál a motorolajszag ellenére egy kellemes légkör érintett meg. Kollegálisan vetélkedésmentesen végezték napi munkájukat: csoportvezetők, technikusok, bedolgozók,.. szolidárisak voltak egymáshoz és készségesek voltak az idegenekhez. Gondolom, hogy Maik eszmeiségének hatására is. Egyik alkalommal bemutatta nekem egy mellette tevékeny. új munkatársát: - Ez Michail, s ő mint újonc Romániából cseppent ide hozzánk, éspedig Erdélyből. Súgva jegyezte meg azután, hogy nem beszél jól németül és némelyik más részlegnél vezetőik faragatlanul diszkriminálják. Michail szemrehányón szólt hozzám, hogy: - A magyarok és a székelyek ellenségesek velünk szemben! Erre rögtön felszólítottam: - Michail, hagyjuk ezt az esetleges és felszínes negatívumot! Inkább arról kellene szót váltanunk, hogy mi lenne az, ami bennünket ezen a munkahelyen szolidárisan összeköthet: Nemde, az az igazságosság ügye, mint kölcsönös érdekünk! Rábóllintott. - Azon túl később, még több száz méter távolságból is, ha észrevett, rámkiabált és integetett felém.

5.3.1. Esedékes tanulságlevonás

A politikautálat ténye rámutat arra, hogy politikai kultúránk fejlődése megtorpant. A z étizedek óta elhúzódó "demokrácia-játék" nem csak a szakszervezetek részéről, amelyek marxista szemléleti maradványaikkal demokrácia-ellenesek, hanem szinte a klérussal párhuzamsan öncélú egziszenciális érdeküktől megmerevedve és az önmagukat demokratikusnak képzelő kormányzatokkal egyetemben ignorálnak reformjavaslatokat. Kezdeményezések alulról elködösítődnek. Mint egy idegszáll, amelyik elsorvad, tökéletesen érzéketlenné válik. Elhal. Vége lesz életképes funkciójának! Erre a "tokos" beállítottságra a társadalmi csoportokból ugye számos példát hoztam.

5.3.2. Szociológiai betét: Közgondolkodást demoralizáló pénzpolitikai jelenségek

Időszerű társadalmi valóságfelfogásom: az EU demokratikus társadalompolitikai színvonalának riasztó, visszaesési bizonyítékairól.

Néhány nyugtalanító példám a neoliberális ideológia politikai, demokráciahiányt okozó hatásáról az ezredforduló során:

Egy demokratikus állam fundamentális értékrendjének tényezői / empirikus mérce

Államilag garantált társadalmi értékrend-tényezők sorrendje - lásd az EU- beli demokratikus, jogállami alkotmányok célkitűzéseit (nem mindenhol közérthetően rögzítettek ill. folytonosak!):

1. A szabadság, mint a sérthetetlen emberi méltóság eszmeiségileg megfogalmazható,

értékformai hordozója (pl. munkahelyi és egyéb zaklatáselleni-, személyiségi jogvédelem

2. Az egzisztenciális, társadalmi bebiztosítottság (emberhez méltó lét, megélhetési

minimum biztosítása minden polgárának)

3. A magántulajdon, a pénz-vagyon és a tőke védelme - de csak az előbbi kettő után, azok kárára nem következhet! (egészségügyi ellátásos hátrány-, kilakoltatáselleni, -

ingóságok elvételénél-, kamatvisszaélés eseti- és adóssági jogvédelmek, stb

Az évezred eleje táján a polgárok gondolkodási érzékenysége főleg etikailag - lásd Emberi Jogok - a társadalmi alapértékek tudatosságára és sorrendiségére vonatkozóan erősen csökkenőben. - Megkongatandó a visszaesést jelző vészcsengőnk!

Két sajnálatos példát hozok fel tapasztalataim és személyes akcióim nyomán bankok felelőtlen és alkotmánnyal összeegyeztethetetlen szlogenjeire /"igehirdetésére":

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Repülôeldobás, mint a spekulációs  pénzkereset - élvezet / Postabank

Példa 1. "Aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni!"

  - mint az egyoldalúan fogyasztóknak lefokozott polgárokhoz szóló pénzéhségi  "étvágygerjesztô reklám")

2001 májusának végén a német Postabank összes fiókjában 2x3 méteres plakátokat állítottak fel a következő reklámszöveggel: "Aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni!"

Az egyik kirendeltségi vezetőnél a következő írásos észrevételezést tettem:

Ez a reklámszöveg a plakáton, amely előtt Önök nap mint nap fáradságos munkájukat végzik, erkölcstelen és alkotmányellenes! A Posta Befektetési Bank időszerű toborzási reklámszövege ugyanis visszaélés a társadalmi értékekkel ill. meghamisítása azok fogalmának! Helyesebben például így kellett volna hangzania:

- Aki dolgozik, annak nincs ideje spekulációval (több) pénzt is keresni!

Eredeti megfogalmazásában emberi méltóságellenes, és kigúnyolja az alatta dolgozó postai dolgozókat. Talán ők nem elég okosak?!

(Írásos beadványom után a plakáttal többé sehol sem találkoztam! -> Azaz elismerték, hogy a  szabadság-elvûség helyénvalóbb, mint a neoliberális szabadosság-elvûség!!)

________________________________________

Példa 2. "A szabadság a teljesítmény eredménye!"

A legnagyobb bajor napilapban megjelent vezércikk elhamarkodott címe volt ez, melynek az egyik, ismert bank elnöke volt a szerzője (Hypo/Vereinsbank Vorstand, A Schmidt / Süddeutsche Zeitung, 2002.10.26-27.) Figyelmemet nem kerülte el több helyi újságban előfodult hasonló, szellemiségileg kifogásolható baklövés. - Nem tűnik ez fel manapság egy szerkesztőnek sem a nagy rohanásban?! Hiszen ez a szlogen azonos a nácik auschwitzi koncentrációs táborának közismert, kapu fölötti fogadószövegével:

- A munka szabaddá tesz!  - Ez nem igaz, mert a munka eredménye, a megkeresett pénz nem szabaddá, hanem függetlenné tesz! (P.J.)

_________________________

Bizony, ennyire eltompult a közgondolkodásunk, elsősorban oktatásunk, színvonala "demokráciáinkban"! - Ez a teljesítmény (is) éppen a nyugatról importált szabadosság-ideológia eredménye!

Holott egy alkotmányos alapjognak függetlennek kell/ene lennie - nem csak papíron- bárminemű munkavégzéstől, munkateljesítménytől és munkakészségtől is!

Rendszerváltásunk előtt mennyire áhítoztunk még a nyugati "szabad világ" után. Mára ezzé vált korábbi eszmeiségünk forrása. A német, a nyugati társadalmak polgárai szellemileg egy "kollektív, kényelmességi elhülyülésbe" mentek át - állapította meg a pszichológia professzora T. Kliche Magdeburgból: "A demokrácia hanyatló fázisában vagyunk, mert az emberek inkább háromszor nyaralni mennek egy évben, avagy Dzsungeltábor-sorozatokat néznek a TV-ben, mint hogy a gazdaság, politika és a társadalom legegyszerűbb alapismereteivel foglalkozzanak!"

Éspedig, mert: mégis mozog a Föld,.. meg a demokrácia!

Tehát a demokráciákban, ha azok jogállamiak, akkor mindig is keletkeznek bennük kizökkentő események, kezdeményezések, igazságosságára vonatkozó felismerések, s a társadalmi-/világ- folyamatok sokszor ellentétes irányúak. A pluralizmus égisze alatt életképességünk szempotjából igen fontos ezeket a folyamatokat nem csak egy szemléletbôl kiindulva elemezni! Ha ezt elfelejtjük, akkor átrohanhatnak felettünk szélsôséges forrású és hatású mozgások is! (Ilyen pl. jelenleg a migrációs vesztélyeztetettség ismerete, ok-okozatának elemzése, alakulása és szabályozása avagy éppen ellenségkép-keltéses stratégiai-manipuláló kihasználása, stb).

Mint társadalmi aktívista tapasztalom, hogy igen sok polgár mereven ragaszkodik "szemellenzőjéhez". Nem akarnak elgondolkodni más pólusok látásmódjain, azokra időt áldozni. Önrendelkezésigényünk fejlesztése helyett egyszerűbb magatartás struccként fejünket a homokba dugni, avagy valaki/t/ket lebunkózni. (Lásd ehhez korábbi 9-es lábjegyzetemet) Mint felvilágosítást végző népművelő, ennek igen gyakran ki vagyok téve (lásd pl. Diethelmet a 7. pontnál).

Tehát a politikai kultúránk ugyancsak visszamaradt technológiai és életmódbeli fejlődésünktől.

5. 4. Emberi méltóság értéke mindig a vallási és a nemzetiségi hovatartozás előtt

“Az etika fontosabb, mint a vallás” 
- Az utóbbiak, mind erőszakpotenciált hordoznak.(Franz Alt könyve a Dalai Lámáról.)

Különösen meghitt kapcsolatom alakult ki még Halim nevű török munkatársammal is. Nem véletlenül szolidarizált velem. Õt is igen gyakran megsértetette fõnökünk - időnként primitív - nyerssége, s olyankor fogta magát és gerincbajára hivatkozva egyszerűen pár napos betegállományba vonult. Megtehette, mert többévtizedes, immár védett állománybeli alkal-mazottja volt a cégnek. - Ugyebár felesleges a kérdésfelvetés, hogy vannak-e a fennálló, nyugati gazdasági modellnek hibái?
Kisujjában volt a szállító-rakodógépek kezelése és a komputervezérelte raktárkezelés. Érdekesség, hogy vele inkább valláserkölcsi motivációkból istenhitünk rokonságát állapíthatuk meg és ez volt beszélgetéseink leggyakoribb témája. Mivel hit-hű muzulmánnak vallotta magát, s vallási fundamentalista volt, vele társadalometikailag nem erőltettem eltéréseink megtárgyalását. Viszont ő volt részlegünkben az egyetlen, aki később felfigyelt arra és figyelmezetetett is, hogy valami a háttérben készülhet ellenem. Kirekesztésem után egyedüliként nem egyszer hívott telefonon, sőt egy évvel később még találkoztunk is egy kis gyárkapu előtti beszélgetésre. A többiek, majd mindennapos kapcsolataim, "érdekes", hogy nem merészkedtek telefonon eltűnésem végett érdeklôdni utánam !

5. 5. Egy jól álcázott falanszterben

Márkus K., lengyel származású alkatrész-raktáros szintúgy „régi darab", azaz szolgáló lakáj volt a háznál, aki már eléggé megedződhetett. Vele felesleges volt bármiféle politikai, vallásos, de pl. lengyel vonatkozású, szolidaritásos témájú beszélgetést is kezdeményeznem. Észlelhető lélekrezdülés nélkül fogadta tőlem a: „Magyar lengyel két jóbarát..." ismert szlogent is! Bár gyakran látogatta rokonait Lengyelhonban, beintegrálódottnak és már németnek vallotta magát. „Hátizsák-németnek"? Nem tudtam megérteni, hogyan válhatott ennyire „lélektelen-közömbössé"!? Egyszer aztán véletlenül fültanúja lehettem félórás beszélgetésének. Átjött hozzá volt kollegája egy korábbi részlegüktől. Csak arra figyeltem fel, hiszen mellettem ültek és bár halkan, de nyíltan beszélgettek. Közösen átélt bűntettekrõl! Panaszkodott és örvendezett is a másik, amikor az élményeiket ecsetelték:

- Hát tudod, végre, kivált a cégtől, eltűnt fölülünk! Mennyiszer megsértett-megalázott bennünket. Téged is, ugye. 40 évet ült a nyakunkon, ez a kéjelgő hajcsár! A disznó már régen nyugdíjba mehetett volna, de hosszabbított, annyira fontosnak tartotta magát a céghez való hűségben. - Persze, jó pénzért! - Csoda, hogy mi még élünk és nincs szervi bajunk ilyen hosszú pszichikai bántalmazásunk után!
Nagyon meghökkentő volt ezt a megkönnyebbült sóhajt hallanom, szinte mint vallástalan dolgozóktól hálaadó imát.
Akkor kezdtem megérteni lengyelem visszafogottságának okát! Nem tudtam kihagyni a lehetőséget, megszólítottam a társát: - Kedves Uram, éppen amiről az imént fél füllel hallottam, az évtizedek óta a szociológiai témám. Adnék Önnek róla egy elemző írást, hogy miként lehetne az ilyesmit meggátolnunk: 
- Válasszuk, értékeljük idôszakonkint a munkahelyi vezetőinket (mi is)! ¹⁶

Feltételezésem az, hogy félelemből nem mert aztán nálam visszajelentkezni (lásd később még a hasonlóan viselkedő Basztiánt!). A közös élmények mindig jobban összekötik az embereket! Könnyű volt nekem megfélemlítettekkel kívülállóként tudományoskodnom.

- Reménytelen lett volna ilyen elgyámoltalanított, látszólagos közösségben, ezen a szinten saját javukra bármilyen reformot kezdeményeznem. Kannibálok között is erősebb és nyilvánvalóbb lehet az egymás iránti emberséges szolidaritás, mint amilyen részlegem dolgozói között - legalább is a felszínen - honolt. Gazdasági kultúránk a konkurens -sokszor hajcsárok szította- szembeállítottsági¹⁷ vetélkedés és marxista sugallatú érdekvédelem mellett manipulálható "kistőkésagyú" fogyasztók gondolkodási módját szuggerálná a munka-tényező tagjaiba. - Munka közben mindenhez értsél és brillírozzál, csak egykén, mintegy szolgalalkű emberként meg csak hallgass!

- Magyarán: kussolj!

6. Kik meglátják mások szemében a szálkát, de magukéban a gerendát soha!

6. 1. Lelki látleletek

Márkushoz hasonló visszahúzódó profilt mutatott az egyik konstruktör-részlegbeli érdeklõdõm, Erwin S.. Végre egyszer aztán csak hosszan elbeszélgethettünk. Megtetszett neki humanista, békegalambos kitűzőm. Nekiajándékoztam. Részletesen felvázolt alternatívámat viszont őszintén elvetette: - Gonoszak, számítóak az emberek. A modell nem lenne eredményes, mert a megválasztható jelöltek is megvesztegethetők lennének! - Tán Judás szelleme beszélt belőle? Pedig - hoztam fel az ellenérvemet: ugyanaz az ember, a „gonosz" is, egy másfajta, fennállónál jobb struktúrában, amelyik igazságosságot sejtet, másképp, azaz erkölcsileg feltehetően jobban viselkedne. Ez lehet a teljes emberként élni akarók célja, de nem a megalkuvó vegetálóké.

- Példa-betét: Egyik magyarországi, volt gimnáziumi osztálytársam a minap megkérdezte tőlem: 1/ - De mondd, mi lenne a garancia arra, hogy ez a modell jobb, eredményesebb lenne, mint a jelenlegi begyakorolt? Válaszom: - Biztos garanciája nincs, csupán tenmagad. S hogy nem emberiségellenes bűnben fogantban, hanem szellemiségileg valóban szabadságkonform légkörben dolgozhatnánk. 2/ - S hogyan vezetnéd be? Válaszom: - Természetesen államilag-kormányzatilag támogatottan, csak nem mereven és előírtan egyformán. Kísérleti üzemegységekben, esetleg közmunkásoknál, előzetesen folytatott gyakorlatozás tapasztalatai alapján. A belevágó vállalatok meg adózási kedvezményeket kapnának, hiszen igazságosabb eloszást eredményező együttműködési formát tőkés-dolgozói valódi partnerségi egyenrangúságban csiszolhatnák. Jogvédő - „élősködő“ szakszervezetekre¹⁸, valamint zsaroló-eszközükre, a sztrájkra, így már nem is lenne e demokratizálódó vállalkozási keretekben szükség! - Úgy nézett rám, mint a moziban.-

Számos kellemes tapasztalatom is adódott, mert a kisfőnökök javával megtaláltam a közös hangot. Például ők rendszeresen megtartották születésnapjaikon kollektíváik vendéglátó-megreggeliztetését. Minden dolgozójukat meghívták azokra. Soraikban ülhettem magam is. De amikor észrevettem, hogy a török munkatársaknak nem velünk együtt terítettek, hanem egy másik szobában, szóvátettem: - Ha mást isznak-fogyasztanak is, azért még közös kollektíva-helyiségben kellene velünk lenniük!

Tudományosan megállapíthattam, ha az „emberi méltóságunk a gazdaság területén, fontosságban csak az un. termelékenységi egyensúly után következik" (ez nem titok, lásd ugyebár ezt a megállapítást A. Merkel -től), akkor az igazságtalanságot eredményező kulturális és strukturális csökevényeket nem leszünk képesek megreformálni. Rá kellett jönnöm, hogy bár egzisztenciálisan, szociális biztonságot élveznek a bajor mintaüzemnél a kiváltságosan védett és bérezett BMW-s alkalmazottak, a szuverénitásuk feladásával fizetnek érte. Tabus téma-gátlásosság alakul ki az emberek gondolkodásában, s azok okát az üzemrészekben dolgozók nyiltan nem beszélhetik meg egymással, hacsak nem suttogva. Nekem sokan őszintén megnyíltak, mert bár az üzemen belül, de nem leszerződött BMW-sként dolgoztam náluk, velük. Nem sejtettem, hogy az ami a szellemiségi szívügyem, az sokukban rövid távon, értelmiségi támogatók nélkül, kellemetlen érzéseket kelt. De engem nem tarthattak alakos, helyezkedésre-besúgásra képes "belvízi kémnek". Az a helyi közvetlenül konkurens és karrierista pályázók kenyere. Pontosabban, tejszínhabos tortája.

A korszerű, emberséges, tehát emberi méltóság alapú társadalom - miért ne a gazdasága is! - előbbiekbõl következő fő célja elosztási igazságossága lehet. Ennek strukturális előfeltétele az lenne, hogy mindenhol a legalkalmasabbjai végeznék irányítását. A termelés és a szolgáltatások célját csupán rendkívüli vagy vészhelyzetekben szabad parancsszerűen foganatosítani. Egy elhamarkodott módszer előbb-utóbb a végrehajtó munkával való azonosulásának rovására mehet!

6. 2. Parancsuralom lélektana - érte és ellene

Például Szepptől felvetéseimre hallottam nagyon gyakran: - Ne kérdezz semmit, csak csináld! Ha szabadnapos volt esetleg, helyettesítette őt egy pici, de nagy-szerű, zömök emberke, Szebasztián. Ő műszakkezdésem előtt ily módon készített fel: - Holnap az A-telepen kezdesz. Felvetettem neki: - Rendben, de visszafelé benézhetnék a B-telepre is, náluk minden nap szokott lenni valami elhozni való. Beugranék hozzájuk. Üzemanyagot és időt takaríthatnék meg. Rugalmasan fogadta: - Egyetértek. Amit ebből leszűrtem, azt említettem a váltótársamnak: - Ide figyelj Diethelm, ez a Basztián még jobb főnökünk lehetett volna, mint a Szepp. Veled együtt tud örvendeni, ha élvezed és önállóan végeznéd a feladatodat. És ez az alattvaló, csicskás elszólta magát: - Persze!
Basztián észrevehetően szimpatizált velem. Az a variáció, az hogy ő lett volna például a legalkalmasabb jelölt körünben egy nem tekintély-elvű főnöki feladatra, arra nem vágyakozott, arról nem nyílhatott meg előttem. Hallgatott róla, mint a sír. Vajon miért? - tettem fel magamban a kérdést. Feltételezésem: valószínűleg azért nem, mert arra gondolhatott, hogy személyemben egy „hívatlan prókátor" lép fel nem csak strukturaellenesen, hanem a mereven megszokott német mentalitással szemben. "Fajtájával szembeni árulásnak" tartotta volna a probléma velem való megbeszélését!? Bár az nyomasztóan létezett, a német nép tagjai - számos sors-csapásuk ellenére! - szolidárisabbak egymáshoz, nem annyira lelkibetegek, mint például a magyarok! Ezt a tömegesen kiáramló magyar munkavállalók figyelmébe ajánlom, akik a megélhetési helytállásuk mellett idekint nem ritkán helyi és főleg munkahelyi feszültségeiket, diszkriminálásukat lelkületükben hordozva rendezvényeiken berúgnak és nem ritkán, egymással összeverekednek! - Persze, egy hazából lelkibajok nélkül kivetkőzni nem lehet.

A médiából szétáradó közönséges fogyasztói gondolkodási mód, primitív kommunikációs érintkezési színvonal kikezdői fárasztó misszióra vállalkoznak. Így például, hogy bármikor valakire ránéztem, személyiségére méltóságtisztelettel ráálltam, csodálkozó szemekkel fogadta. Mit gondolt magában? Például:

„Egyszerre érünk a bejárathoz, erre a másik megáll és kitárja, megtartja az ajtószárnyat, amíg áthaladok,... mi a fenének véljem ezt?! Ehhez nem vagyok szok(tat)va, mit is sejtsek hát emögött?..." - Ilyenkor hátsó gondolatból megszokottság-ellenes provokatörnek tűnhettem!? - Azonban a legtöbbjüknek ez az előzékenységem észrevehetően tetszett. (Érthetően, a nőknek különösen!) Persze, negatívan gondolkodó emberek szokatlan társadalmi érdeklődésem kapcsán nem témáimra, reformjavaslataimra reagáltak, hanem helyette gyors válaszként személyemben kerestek hibákat. És aki keres, az talál. Hogy majd a válaszában egyszerűbb legyen nem foglalkozni az alternatívával. Azaz inkább minden maradhasson a megszokott régiben. S ebben, a régi rendben a szolgaság terhének viselése könnyebb a szabadság terhénél!

Ilyen hegyek és völgyek között kanyargott a BMW-nél a "mindennapi vonatom"!

6. 3. Sikeres „magyar" is lefelé rúg, fölfelé nyal

Ezen időszakom legnagyobb csalódását bennem váratlan kirekesztésem előtt egyik régi és magyar ismerősöm viselkedése okozta. S. Bélával még a 80-évek előtt ismerkedtem meg. Új menekültként rendszeresen feljárt az általam patronált, rendszeres csütörtöki magyar klubrendezvényeinkre. Részt vett feleségével a hétvégi programjainkban is. Egy darabig szüksége volt beilleszkedése során baráti körünk szolidaritására, hétvégi piknikjeinkre. Azután jobbra fordult a sora, szerszámkonstruktörként bedolgozhatta magát korábbi iparágába. Ezért aztán 30 éven keresztül alig hallottam róluk. Megtudtam, hogy a BMW szerszámszerkesztési irodájában dolgozik, amelyik az állomáshelyem mellett feküdt. Azontúl többször átmentem hozzá ill. lehívtam õt a portájuk elé beszélgetni: - Utálom a németeket. Alig várom, hogy nyugdíjba mehessek és eltűnhessek innét a telkemre Magyarországon! - jelentette ki nekem egyik alkalommal.
Karácsony közeledett és éppen nem voltam munkával leterhelve. Odaszóltam Szepp- nek: - Nincs megbízásod részemre, átmennék egy negyedórára a haverhoz. Mehetek? Rábólitott. Telefonon egyeztettem Bélával: - Öt perc múlva irodád előtt leszek, ráérnél?! Visszaigazolta. Leparkoltam előttük és vártam rá. Nem mondta le mobiltelefonomon a találkát, de fél óra múlva sem jelent meg,... lehetséges, hogy eszmeiségem kapcsán nem akart ismét szembekerülni saját nyomorúságával!? - Lehangolódva kellett tehát visszajöjjek, majd közöltem Szeppel, hogy nem jött le a „barátom", és nem tudom mi történhetett vele!? Ami Szepp megjegyzése volt, máig nem felejthettem el: - Hát igen, a Popovits egy veszélyes ember!

Hirhedtté válhattam vajon, avagy csupán háttérben kellemetlen kikerülendõvé?
Amikor az emberrel egy honfitársa bánik így el, akkor az a lelkébe kap döfést!

Emléked átkos, nyomasztó tereh:
A vérnek és könyűnek tengere
Mind, mind ahhoz tapad.
Az ember gyönge: félve néz feléd,
S mint egykor a tanitvány mesterét,
Nehéz időkben megtagad...

(Arany János: Évnapra, 1850 március 15. / 2.szakasz)

7. Kiközösítésem végső epizódja

A 2012-es év első hetének végén ügyeletes voltam, csakhogy napokig az irodánkban egyedül ücsöröghettem. Megbízás sehol! Majdnem mindenki az egyes üzemrészekben szabadságon volt. Eszembe jutott, hogy szunyokálásom helyett hulladéklemezből kéménycsőtartozékot barkácsolhatnék balatoni kunyhónkra. Megkérdeztem a szomszédos műhely egyedül jelenlevő fönökétõl, hogy lenne egy pár perces fűrészelõ munkám, megcsinálhatom-e? Majd máskor. -válaszolta. Erre átmentem egy másik műhelybe. Ott nem ellenezték, így ott végeztem el. Két hétig a váltótársam következett a szolgálatban, s csak annak befejeztével kerültem volna ismét sorra. Pénteken délután váratalnul felhívott Halim, hogy mi történt velem, mert a váltótársam egy új kollegával viziteli a gyáregységeket! ? Azt válaszoltam neki, hogy:

- Váltótársammal az utóbb hónapok során több politika-szemléleti vitám, összetűzésem volt, megjegyzéseimre föl még ordítozott is velem. De semmiféle konkrét változásról nem tudván, készülődöm a hétfõi szolgálatba állásomra. Miért is izgulnék!? - A Nyugat neuralgikus pontjával való fertőzöttségét ő is, mint más bemutatott ellenfeleim, bebizonyították. Tudatilag-nézetileg támogatja pénzhatalmat?! Avagy csak annak kockázatától félt, hogy hírhedtségem következtében elveszítheti kiváltságos munkahelyét?...

Vasárnap este kaptam azután Diethelmtől egy rövid telefonhívást. Akkor tudtam csak meg, hogy a társam, aki megszorultságomban korábban maga mellé segített, immár csak a volt barátom. Ezt az üzenetet közölte velem: - Holnap már ne gyere!

Egyetlen egy felettesem sem kommentálta ezt azután személyesen is. Hallgattak, mint a sír.

                                                 *

8. Zárszámadás

8. 1. „Állat és ember között a különbség az, hogy az átmenet mi vagyunk"

/ Konrad Lorenz, lásd pár sorral később még egyszer

Ezzel kétéves, nyudíjkorhatáron túl meghosszabbított munkavállalói tevékenységem, mintha elvágták volna, befejezõdött. Korábbi partnereim, az utasításra jogosultak közül egyetlen egy sem foglalt állást. Valóban gyáván, a hátam mögött összeesküdtek ellenem.

Nekem most utólag az a gyanúm, hogy nem is a főnökök, hanem maguk a megvezetett munkatársak élesztik a kiközösítési hajlamukat egymásban. Egy főnök meg csak „ártatlanul rábólint", avagy sem. Hiszen érdekében áll ügyesen megvédenie rábízott feudális légterét!

Megboldogult, Könyves Kálmán Gimnázium-beli fizikatanárom gyakori mondása esik be most nálam. Sokszor késve érkezett az órájára. A folyosóról, az osztályból kiszűrődő féktelen zsivaly hallatán belökte az ajtót és megállt a küszöbön. Szemlélve a csürhét, ránk ordított. Így:

- Tán állatok magik!?.... - Még azok sem voltunk, hiszen például: „A páviánok is vezért választanak ki maguknak. Éspedig a legalkalmasabbat!" -Természetes ösztönükből olyant, >aki< mindenkor-mindenhol rendet tart a soraikban.

Rangsorukban egy fiatal, sokoldalú hímnek hatalomra szert tennie könnyű, de pozicióját meg is tartania, rendkívül nehéz! - Nem úgy, mint az „ember-szabásúaknak“ hierarchiájukban!

„Az állatok semmit sem cselekedhetnek, amit nem szabad nekik, de az ember egy csomó dolgot megtesz, amit nem szabadna neki. Éppen ezért minden döntés, amelyektől az emberiség jövője függ, etikai jellegű...

A nácizmus sikere Németországban bizonyíték arra, hogy mit okozhat, ha eszmékért felléphetnénk, de azok hiányoznak, avagy mellőztetnek!" ¹⁹

8. 2. Ha majd a szellem napvilága...

Elemzésemben nem térhettem ki dominálóan számos pozitív élményemre, az irányomba megnyilvánuló gyakori bizalomra, hisz az életünkből mindig lehetõleg a rosszat szeretnénk kiszűrni és tanulsággal emlékezni rá. E célból alkottam meg ezt az írásmunkát is. Lelki szemeim előtt csupán az a megállapításom lebeg, hogy az emberi méltóság megújítandó kultúráját - (szerintem történelmi „magyar küldetésünk“ útirányaként) - a népek többsége igényli, azonban a refomkorszak nyilvános beindulását kisebbségi, megmerevedett strukturális erők alattomosan, szolgalelkű önérdekből még továbbra is akadályozni fogják. A nép közakarat-érvényesítése azonban adott időpontban nem fog lehetetlent ismerni.

Nincs annál nagyobb élmény feladataink közepette, mint amikor sikerül ismét és ismét teljes emberként élnünk, avagy önmagunkat azzá megújítanunk!

Popovits János, München, 2014. február 20. ®

 

A változtatás titka az, hogy minden energiánkat az új építésére összpontosítsuk,
nem pedig a régivel való küzdelemre! / Szókratész

                       Ha nem üldözöd Te is a Gondolatot, akkor terjeszd!

_____________________________________________________________________________________________________________

Utóhangként:        Vészcsengőm - de mire föl !?

A demokrácia bár azt hagyományosan igen sokan népuralmi formának vélik, azonban mégiscsak nem a nép, hanem sokszor helyi békeidôkben, mint jelenleg is, annak félelme uralkodik a légkörében. Ha már azt elfogadjuk, hogy egy demokráciában a szabadságot emberekkel való viszonyunkban érezzük és élvezzük, miért van az, hogy csak időnként vetődik fel a tudatunkban, hogy a szabadságunk az éppen mit jelent!?

Avagy ellenkezően, miért van az, hogy sokszor éppen a hiányát érezzük? Erre az a válaszom, hogy holott értékformailag már réges rég egyöntetűen elfogadhattuk volna, mit is értünk, értelmezünk rajta, azonban amikor fogalma felvetődik, mindenki más és mást ért rajta. Nem jutunk egyhamar kölcsönösen a tudatos közös nevezôjére!

Ebből az indítékból kellene szerintem értelmezését félreérthetetlen értékformaként társadalmi szerződésünk fókuszába állítanunk! Csupán szolidáriasan és érzelmi tartományainkban felszínesen használva, de egymás mellett rohanva elmozogva, kiszolgáltatásunkban szinte drótok általi erőktől mechanikusan mozgatottan pontos jogi biztosítéka nélkül csődbe jutunk. Tudatos átélési kultúrájának hiánya sokszor személyiségi zavart, depressziót, sőt pánikot is kiválhat. Vészhelyzetekben önrendelkezésre törekvő embereknél ez életveszélyessé is válhat! Társalmilag anarchiát és káotikus állapotot generálhat!

Na igen, és diktatúrákat!

Viszaemlékezvén arra az időszakra, amikor Németországba, mint lelkileg űzött, szorongásokkal küszködve Magyarországról idecseppent menekült milyen hányattatásokon estem át polgári világ- és társadalom-szemléleti hiányosságaim miatt, nos, ezektől szívesen megkímélném az "újakat"! Az lenne a legjobb, ami persze kizárt, ha nem is lennének már újabbak.

Sajnos, jelenleg éppen az ellenkezője zajlik. Az új, migrációs hullámok ostroma, nemde. Bár csak ők is olyan lelki érzékenységről, szellemi tudatosodásukról tehetnének tanubizonyságot, mint az előző oldalakon leírtam, majd a következô oldalakon folytatólagosan bemutathatom!

Ime, a "szabad világ" társadalmi rendszere engem 1972-ben így fogadott:

Akkoriban, mint manapság is, a tartozkodási engedély avagy a menültstátusz iránt érdeklődők legelőször ezzel a kérdéssel szembesültek a rendőrségen a jelentkezésükkor:

- Mondja, miért törekszik erre, illetve mivel indokolja ezt a kérését?

Spontán, mellbevágóan legtöbbször ez a felelet rá, s nálam is ez volt: - A szabadság végett!

A kérdező bizonytalanul folytatván: - Jó, jó, de mik az indokai?

- Az élet itt csak jobb lehet!

Ebből a kérdező von le egy gyors következtetést. Talán elhamarkodottan:

- Akkor maga gazdasági menekült!

De mi is az a szabadosság (magyarán: fék-telenség), számukra persze mindmáig a "szabadságba" behelyettesítettként, amely a nyugati polgárokat bizonytalanságban hagyja?:

Egyoldalúan alkalmazott, függőségmentesnek vélt magatartás-választás, azt vélvén, hogy az Emberi Jogok a megnyilvánuló választása számára korlátlanul szabad teret biztosítanak. Rá kellett jöjjek az idők folyamán, hogy a valódi szabadságot mindig valamilyen emberek közötti függőségemben élhettem át. Szabad akaratok szembenállósága, egy kapcsolati viszony nélkül csupán függetlenség s nem a szabadság az, amely létezhet.

Azon okból, hogy terminológiánk "bábeli zűrzavarából" kikerülhessünk szívósan a szabadság tudományos, tehát egyetemesen etikus értékformájának keresésébe kezdtem. Wikipédiákban, értelmező szótárakban, alkotmányokban, lexikonokban, stb. szorgosan kutattam. Mindhiába.

__________________________________________________________

Sokévtizedes kutatásaim és elemzéseim alapján határozottan és felreérthetetlenül megfogalmazhatom a normativ demokratikus társadalomban értelmezhető szabadság(om

- mivel egyelőre csak a sajátom!) értékformáját:

a szabadság etikus választási lehetőség partnerségi, két 
ember avagy csoportjaik közötti egyenrangúsági viszonyban, amely során 
szándékos magatartásuk következtében a szemben álló partnerek emberi 
méltósága nem sérülhet.

________________________________________________________________________________________

Természetesen méltóságsérülés esetén pl elnyomás, szabadossági("tőkeelőjog-hatalmi")kizsákmányolás, demokráciaellenes struktúraképzés, egyéb ember- és polgárjogsértés, testi, lelki megalázás, zaklatás, valamiféle alárendeltség (egyoldalú szabadság-hiányosság) következik be, azaz megszűnik a partnerek egyenrangúsága. Ha mindez szokásjogilag tartóssá válik, akkor az egyik partner kiszolgáltatottsági helyzetbe sodródik. Tűri, kifogásolja, helyreállíthatja avagy felmondja -ha lázadna, felrúgja- eredeti partner-függőségi, immár degradáló viszonyát. Az embertársi segítségnyújtás mellett egy jogi biztosíték logikusan csakis a sértett irányában lehet etikus ill. jogállamilag garantált!

Társadalmi fejlődésünk megtorpanása, sőt visszaesése a gazdaság kitermelte hasznának méltányos és igazságos elosztásának kérdésessége meglátszik nem csak a keresetekben, hanem a szociális biztonságon, főleg egészségügyön és az oktatásban is. A negatív jelenségek a társadalomban annak következményei, hogy:

"Aki bármilyenfajta demokráciában elalszik, könnyen lehet, hogy másnap diktatúrában fog felébredni."

Miként lehetne ezeket a következményeket a demokrácia égisze alatt megoldani??

Szerintem az ember számára nincs nagyobb élmény, mint ha teljesértékű személyiségként létezhet, s mint ilyen minduntalan megújodhat. Saját meggyőződésem alapján állíthatom, hogy egy igazi harcos nem akkor szenved igazán, ha vereség éri, hanem akkor, ha küzdelmét nem folytathatja tovább. A saját immár több, majd 60 éves csatateremen a társadalmi igazságosságért folytatott tevékenységem vereségei ellenére sikerült megőrízzem az önazonosságomat.

Mi ez, ha nem egy győzelem?!

Popovits János, München 

                                                 

A természet részei és felelős alakítói vagyunk / a szerző, Popovits János Burg Kastl dombjain a Magyar Gimnázium közelében

1 Lásd A.Dumas: klasszikus regényéből: "A három testőr" c. készített filmeket

2 http://missionmenschenwuerde.blogspot.de és https://freiheitlichedemokratie.wordpress.com valamint www.facebook.com / Janos Popovits

3Forrás: svájci eredetű modell: www.demokratie.geschichte.schweiz.ch /definition-demokratie

4Önkényes szabadságértelmezés tipikus példája a sajtószabadság szabadossággá való lefokozása a párizsi Mohammed-karikatúrákkal.

5Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata / 1 §, ENSZ-ülés, 1948. december 10., ENSZ Emberjogi Bizottsága Eleanor Roosewelt vezetésével. Időszerű forrása: Az Emberi Jogok története, kiadóbizottság: Los Angeles /USA (e-mail: info@humanrights.com) “Érvényesek nemcsak az államigazgatásban, hanem az összes területére, a gazdaságban és a társadalom összes rétegére…“

6 "a diktatúrák mindenkori, tipikus eszköze"

7Német eredetiben: "Die Karzinose des Westens" - a kifejezés forrása: Rőczey János / Gondolat-Kör

8A "szabadság" és a "szabadosság" egymással a köznyelvben a szabadelvűség égisze alatt gyakran felcserélődnek! A "szabadosság" éppenséggel "szabadság"-ellenes.

9Peter Frank Németország főállamügyésze: "A demokráciát aktívan kell megélnünk!", 2018. január 25. www.huffingtonpost.de

10 Günter Wallraff, német leleplező-újságíró, szül. 1942

11 "Ha Európában mindenhol megválaszthatom a miniszterelnököt vagy a kancellárt, akkor miért nem választhatom meg közvetlen fönökömet is a munkahelyemen?

12 Rőczey J. János: A befejezetlen forradalom, Budapest, 1999 / A hatalom és az egyház -fejezete /Kastl bei Amberg, 1981

13 Továbbiak: Die Freiheit (A szabadság), 2001, Die Macht der Medien (A médiak hatalma), 2001, Humanistische Bewegung - Humanistische Parteien (Humanista mozgalom - humanista pártok), 2001, Menschenrechte für alle Menschen - Ein Europa der Menschenrechte (Emberi Jogok mindenkinek - az Emberi Jogok Európája, Wahlkonzept für die HP, 2002)

14 lásd a DiePresse vezércikkét: "A demokráciától való elfordulásunk megkezdődött" / Wolfgang Böhm,

2018.03.22. és más e sorozat szakvéleményei alapján: "Körül vagyunk véve egyeduralkodókkal"/ Ursula

von der Leyen hadügyminiszter egy Zeit-interjúban, valamint a Bertelsmann Alapítványtól Robert Schwarz -ot: "Hogy mint értékközösség fennmaradhassunk, a liberális gondolkodás és cselekvés terjedését hatásosan meggátoljuk, megoldásokat kell találnia az EU-nak" -arra vonatkozólag, hogy a demokrácia jellemző tényezői rosszabbodnak/ diepresse.com 2018.03.23.

15Az ajkai vörösiszap-tározó katasztrófája az üzemvezetés hanyagságból következett be 2010 október 10-én

16Eleméletig az lenne a legjobb főnök-címre méltó, akinek a beosztottjai akkor dolgoznak a legmegbízhatóbban, a "legjobban", amikor az illető nincs is éppen közöttük! (Lásd még 5.3.-nál Martin Wehrle idevágó könyvét!)

17A nyugati mintájú demokráciában az alap- és eszmei értékek-fogalmak terminológiája/definiciói zűrzavarosak. így például: 1. a "demokratikus kapitalizmus társadalmi forma", 2. a szabadság aligha egyenrangúsági partnerségben értelmezhető, inkább egy kontroll nélküli szabadossági előjog, személyek vagy kisebbségi csoportok (tőkét biztosítók) magántulajdonából (termelési eszközökből) adódóan, 3. a "szabad véleménynyilvánítás" egyoldalú gyakorlása sértheti mások méltóságát, alapjogait (pl. vallását, mint a Mohammed-rajzok provokatívan Párizsban)!

18A szakszervezetek koránt sem, ellentétben azzal, amit hangoztatnak, nem a Munka-termelési tényezőt képviselik. Csupán egy részét annak, a rosszul keresőket. A jobban keresők, mint kinevezett menedzserek, a Tőke-tényező oldalán vannak. Ennek megfelelően nem lehetnek a Tőke és a Munka-tényező képviselői egyenjogúak. Tehát közöttük egy munkaszerződés mindig érvénytelen! / Rőczey János, 2017

19 Konrad Lorenz, osztrák emberiségkritikus állat-magatartás kutató


A blog német változatai:
https://missionmenschenwuerde.blogspot.com/ 
                                                                                  *   

Személyes pedagógiai példám a vezetési stilus hatékonyságának optimálásáról:          Tanulj, hogy taníthass!
________________________________________________________________ 

Sajátos év eleji évfordulóm - most 2020 küszöbén

Mottó: nekünk nem csak ejtôernyôs kádereink, hanem elaltatott eszméink is vannak!

Nem verem nagy dobra a tetteimet. Pár hónapja mintegy 48 év múltán a pesterzsébeti Kontakta Gyár korábbi alkalmazottai közül többen is véletlenül szólíthattak meg a távolból. Az egyik hölgyike elszólta magát. Meg is lepett vele kellemesen:
- János, bár én nem voltam tagja a KISZ alapszervezetnek, de Te az Üzemi Tanács tagja is voltál és felnéztek Rád az emberek. Ahogyan tevékenykedtél, nagy renoméd volt. Elôttem is."

Erre eddig sosem gondoltam. 1972-es lelépésem elôtt azt sem tudtam, hogy alsóbb feletteseim háttérbôl továbbított javaslatára már ifjú korom ellenére a Nehézipar Kíváló Dolgozója -kormánykitüntetésre terjesztettek fel,... szakmunkám mellett a társadalmi munkám hatékonyságára is felfigyeltek. Igaz, öszes bizalmi poziciómba demokratikus választással kerültem, s gyáregységi ifjúsági csoportom az összes telephely versenyeit sorozatban nyerte.
De ezt a kitûntetést sosem vettem már át.

Disszidálásomra készülôdtem titokban és emberjogilag tudatosan, ravaszságot is alkalmazván, hogy megvalósíthassam veszélyes tervemet.
Rájöttem arra, hogy csak nem futhat be az "ország gazdasági fôpályudvarára" az Új Gazdasági Mechanizmus cserevonata,.. hogy esetleg tovább, kecsegtetôbb és emberségesebb reform-irányba vontassa az országszerelvényt. Ez a vonat bár közeledve eleinte ígéretesnek látszott, késôbb csak döcögött sôt, bukdácsolt, mert leplezett öntési hibás volt a kereke.
A még eredetibb alternatíva, az 1956-ban felcsillant demokratikus szocializmus csupán fantazmagória maradt, holtvágányra került.

Engem akkoriban már - miután sikerült kiügyeskednem a túristaútlevelemet, a müncheni kiutazásom minél elôbbi megvalósítása érdekelt. Mi is késztetett erre belsôleg?

Ugyebár kormányrendeleti, pártvezetési újitásként bevezették, hogy alulról letesztelik/véleményeztetik a kollektívát az üzemvezetôk munkájának és a termelés színvonalának a fejlesztésérôl. Igazságosabb bérezésrôl úgyszintén. Ezen az gyûlésen nem csak, mint bizalmi, üzemi tanácstag vettem részt, hanem azon jelen voltak kinevezett elöljáróink és a mûszaki gárdánk színe-java. Akkoriban sokakban élt még valamilyen remény, hogy a "haza fényre derül". Politikai zsargonban, hogy az ország gazdasági versenyképessége még rendszerhûen javítható. A helyi, üzemi feladatot kollektívánk egy összevont értékelésen kecsegtetôen megtárgyalta és vázolta, azonban az ülés végén átvette a szót az igazgató/gyáregységvezetô és eképp fojtotta el reményeinket:
- A párthatározatot teljesítve végrehajtottam ezt az eszmecserét, de most az lesz, amit én akarok és ahogyan én akarom!
Erre fel, nem tudom milyen minôségemben, de felugrottam a helyemrôl s felháborodásomat fejeztem ki:
- Egy ilyen megtévesztô, felesleges bohóckodásért vesztegettük el mindnyájan munkaidônket, hagytuk ott órákra gépeinket, munkapadjainkat, Ez megtévesztés és visszaélés a bizalmunkkal.

Majd bevágtam magam után a kijárati ajtót.

Azóta idekint minden év elején erre az élményemre, annak hajtóerejére gondolok.

Popovits János  BdH
a kézmûves vállalkozások üzemgazdásza és a szerszámkészítés mestere 

München, 2020. január 1.
__________________________________________________

Mi van ma az országban és mi lesz a társadalmi területein?
Még a mai, legfrissebb reflexiót az országnépe kilátásairól idézném egy budapesti, kereskedô-vállalkozó barátomtól:

"Itt nem változott semmi 1972 óta. Most már 400 000 ember ugrott föl és csapta be az ajtót maga mögött, hogy külföldön folytassa. Mert itt úgyis minden úgy lesz, ahogy a kedves vezetőnk akarja."

                                                                                

Újabb hozzászólások és kiegészítések

        F. M. /Bp. :

             " János! Hozd át bátran -hozzászólásba- a cikk alá, hogy megerősítse, amit írtam, hogy megértsék azok is, akik                        ma még azt  kérdik; ...               tulajdonképpen mondjátok már meg, hogy mi bajotok van Orbánnal?

              ..hát csak ez! "

Janos Popovits: Mindig azt hangsúlyoztam, hogy olyan decentralizált vezetési -még pontosabban: koordinálási- stilust kell az emberekben pedagógiailag tudatosítani, amelynek jegyében a vezetettek akkor dolgoznak, mûködnek együtt a legjobban, amikor a fônök nincs is soraikban. Csakhogy ennek kimondásakor nem arra gondoltam, hogy erre a lehetôségre minduntalan évtizedekig kell várakoznunk, hogy azután meg minden maradjon a régiben.



Janos : -filozófiai tanítómesterem, Rőczey János / Wetzlar, reakciója fenti írásomra. Ezt üzente (időpont: 2020. jan. 2.):
„Szívből, örömmel gratulálok. Amit írtál az magyar történelem. Példakép! - BUÉK! János (92)“



Janos Popovits: "A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat, miközben a 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő társadalomra lenne szükség - nyilatkozta Inotai András közgazdászprofesszor. Hozzátette: nem ismer olyan magyar kormányt, beleértve az ötvenes évek első felében működőket sem, amelyekben ilyen mértékben dominált volna a bunkóság. Inotai elmondta: szerinte már neismerd fel m csak szellemi, de bizonyos értelemben fizikai népirtás is folyik Magyarországon. Egyre több embert üldöz külföldre a rendszer, miközben a feszültségeket egyelőre elrejti, hogy látszólag pörög a magyar gazdaság, de mivel a növekedés főleg külső forrásokra támaszkodik, nem pedig a javuló versenyképességre, ezért ez bármikor megroppanhat."(nyugatifeny.hu)

Globális piacgazdasági-, nemzeti és vallásos gondolkodást megelőző,

Egyetemes Emberjogetikai Tízparancsolat

- A jó magyar a másik magyar lelkipásztora!

Mivel vallásossági irányzatokat tartalmazó nemzeti kultúránk és a vele szemben gerjesztett globális szabadosság nem képes hazánk jelenlegi zűrzavaros szellemiségére és társadalmi értékrendjére, a magyarok együttműködésére vonatkozólag meg-nyugtató alternatív, polgári magatartásformát felmutatni, magam próbálkozom megbirkózni e feladattal. Eszmefuttatásom alapja szociológus barátommal végzett 40 éves értékrend-szociológiai ill.demokrácia kutatásom.

Személyi erkölcsiséget, pl. a vallásos beállítottságot is, megelőző etikai köz(azaz társadalmi)szabadság-alap-értékű magatartás-szabályok:

1. Kapcsolatépítéseidben ismerd fel- elsősorban magyar - embertársadban személyiségi pozitívumait mássága, esetleges negatívumai előtt, s előlegezz neki bizalmat! Légy vele szolidáris, támogatóan kísérd el, felbátorítóan motíváld etikai fejlődésében! Elsődlegesen pozitív tulajdonságait vedd észre, erősítsd tehetségét!

2. Az élőlényt emberré társadalom-szerződésileg garantált közszabadsága, mozgó világunk harmonizáló egyetlen fix-pontja teszi. - A méltóságközpontú társadalomban, az emberi méltóságot hordozó, egyetemes szabadság-érték partnerségi egyenrangúsági viszonyokban értelmezhetően a neoliberális szabadosság (féktelenség) alternatívája, élj is vele mindenkor erôszakmentesen, óvatosan-tudatosan!

3. Fejed (méltóságod) felett csupán az érintettek többségileg, demokratikusan választott elöljárói hatalmával békélj meg! (Önfegyelmezett engedetlenséged természetes, aminek csupán a szeretetépítô, alkotmányban rögzítendő társadalmi alapérték-közszabadság jegyében van/lenne magatartási alternatívája.)

4. Közösségeidben ó ne érts egyet hatalomra való (köz-szabadság önkényesítő, előjogból eredő) kinevezéssel, s nenevezz ki hatalomra senkit, azaz ne támogass ember- és polgárjogellenes hierarchiát! Ez lenne a törvényesen garantált korlátlan etikai irány, viszont a jelenlegi közjogi rendben, ha egzisztenciális kényszerből „tűrnödkell“ a kinevezést, az a viszonylagos etikai maximum. (Történelmünkben az elöljárói kinevezés mindig a diktatúrák eszköze volt, ezért nem létezhetett eddig még igazi, teljes demokrácia. Nyugati mintájú „demokratikus“ kapitalizmusban a gazdasági és államigazgatási szektorok részben vagy teljes egészében emberjog-mentes zónák! Fennmaradásuk biztosítéka a pártrendszer.)

5. Kölcsönös társadalmi mellérendeltségi (emancipált-egyenrangúsági) viszonyaidban előlegezz minden embertársadnak olyan fokú méltóságelismerést, mint amilyet önmagadnak másoktól is elvársz! (Pl. munka/dolgozók és tőke/befektetők közötti partnerség, ígéret, megállapodás ill. az adott szó betartása bárkivel szemben,...) Ezért, ha ennek a teljes szabályzatnak megértése és gyakorlása még nehéznek tűnne számodra, akkor csak akövetkező alpontokra összpontosíts:

 

5.1. Soha senkivel szemben ne bizalmaskodj!

5.2. Ne személyeskedj, kerüld a kiokításokat!

5.3. Ne gúnyolódj és ne sértegess másokat!

5.4. Ne légy tettleges, ne károsítsd mások egészségét, életét!

 

Ha pedig bármelyikben valakivel szemben hibáznál, akkor kérj bocsánatot tőle, így jó uton maradhatsz. 

 

6. Ne inogjon meg embertársi kapcsolataidban egy pillanatig sem önellenőrzésed, önuralmad! (Partnerségi együtt-működés, szolidarítás > versengés, erőszakosság és mások feletti győzelem!)

7. Láss rá partnereid és magad kapcsolatára szubjektivításod mellett fölülről, objektív etikai           nézőpontból is! (Méltóságsértő, hibás, meggondolatlan megnyilvánulásod másokban milyen reflexet válthatnak ki, következményeket szülnek, amelyek ronthatják a közerkölcsöt! Konfliktusmegoldásaiddal lehetőleg nem érzelmi, hanem értelmi síkon kísérletezz!)

8. Szabadságod közösségi függőségeidben, emberi kapcsolataidban értelmezhető, s nem hit, hanem társadalmi önrendelkezés gyakorlás, tehát közjogi tény kérdése. Csupán megtartása mellett maradhat meg hited az (a majdani) valódi demokráciában!

9. Társadalmi értékrendedben sorrendileg szavatold: 9.1. a közszabadságot, 9.2. mások emberhez méltó létét (egészségét, egzisztenciális-szociális biztonságát - harmadikként), 9.3. a vagyont/pénz-tulajdont/tőkét, azaz egyformán óvd a magán- és köztulajdont is ill. gondozd az anyagi és szellemi természetet!

10. Mindennapjaidban ne feledd, hogy a regeneráló életmód folytonos lelki, szellemi, testi (sport) harmónia-gyakorlatai teszik a mestert! Magyarán az önrendelkező, alkotmányos tudatú, közösségépítő polgárt.   

Zoltán és János a Becehegyen